Hunyady Sándor: A gyöngysor ; Q 2053

44. A felügyelő: /rábeszélően, nyugodtan/ Ne ellenkezzék kérem. Pinto: /most már nagyon meg van ijedve/ De mennyire ellenkezem! Takarodjék ki innen! A felügyelő: /vállat von/ Igazán sajnálom. Nem akartam erőszakoskod

hi! /Az ajtóhoz megy, kinyitja. Bejön a két másik detektiv és szerényen megáll a fal mellett, majd utánuk Negropontes is megjelenik a küszöbön, egy rendőraltiszt kíséretében./ Negropontes: /nagyon fel van dúlva, ha nem fojtaná el a hisztériáját, rikácsolna, de igy csak halkan, izgatottan, reszkető szájjal beszél, a távolból egyeneeen Pinto felé fordulva, aki sápadtan áll a középen./ Mit néz igy rám? Mit gondolt?! /Kissé fölemelve a hangját, mint egy elkeseredett üzleti tárgyalásban./ Igenis, innen egyenesen a rendőrségre menten. A rendőrségre! Azt hitte, engem meg lehet zsarolni? Be lehet húzni egy ilyen ügybe?! /А felügyelőhöz/ Ott volt az Íróasztalban a gyöngy. A pizsamája zsebében a kulcs! Pinto: /megmozdul, mintha neki akarna menni az ékszerésznek, de az egyik detektiv könnyedén eléje áll. Az egész dolog csak egy ideges villanás, mint ahogy minden simán, halkan, fojtottan történik. Csak egészen apró játékokkal és hangsulyokkal szabad megmutatni a jelenetben feszülő izgalmat./ Negropontes: /a fal felé hátrál/ Védelmet kérek. Nem érzem magam biztonságban. /Magyarázza a detektiveknek./ Képzelhetik, hogy éreztem magam. Én már akkor olvastam az újságban, hogy mi történt, amikor ő idecsalt és kínálgatni kezdte nekem az ékszert. Fenyegetett, Zsarolt! /А felügyelőhöz