Hunyady Sándor: A gyöngysor ; Q 2053

59. Andrée : Pinto: Andrée: Pinto: Joseph: Pinto: Andrée: Pinto: Joseph: Pinto: Joseph: Pinto: Joseph: Úristen! /А lányhoz lép, alig fékezett türelmetlenséggel kiveszi a kezéből az u.jságot/' Adja már ide! /észreveszi a fiu Idegességét/ Maga ismerte ezt a nőt? /г m felel, hátatfordit, olvas./ -«széljen már! Látom, hogy ismerte ezt a nőt! /Éelép oseph, a karján a ruhákkal./ /ingerülten/ Kopogjon, mielőtt bejön. Bocsánatot kérek! Itt a bunda. /А csomaggal bemegy a hálószobába./ /a lányhoz/ Na, most már menjen, öltözzék! Előbb meséljen egy kicsit. Ez az a nő, akivel kedden éjjel bentjárt a grillben? /türelmetlenül/ Na gyerünk, fiam! Gyerünk már!.../Betessékeli a lányt a hálóba./ /Időst egyedül marad. Pillanatig mozdulatlanul, töprengve áll. Fölfogja, hogy milyen kinos helyzetben van. Kivesti a zsebéből a kulcsot, kinyitja az Íróasztala fiókját, kiveszi a gyöngyöt. Körülnéz, mintha biztosabb helyet keresne az ékszernek. Aztán megint csak visszazárja a fiókba, A telefónkagylót leeemli, visszaakasztja. Eszébe sem jut letörölni a habot az arcáról,/ Ai jön a hálóból, nyugodalmasa an hozzáfog, hogy az asztalról összeszedje a reggeli maradványait./ Kerestek, amig aludtam? Tizenkét óra körül telefonált valaki. Kérdezte, hogy itthon van-e a gróf ur? Mondtam, hogy aludni tetszik. Erre letette a kagylót. Nem mondta meg, hogy kicsoda. Más senki? De Igen, kérem. Néhány perccel a telefón után jött egy ur. Azt is elküldtem.