Hunyady Sándor: A gyöngysor ; Q 2053

- 33 Pinto: Elküldtem az inasomat. Egyedül vagyunk, /Vidáman/ Édes kettesben ! Negropontes: /kacag/ Aranyos ötlet • /Grandiózusén sárga keztyüjét és finom szürke keménykalapját leteszi az Íróasztalra, Leül, a lábát kacéran keresztberakja,/ Pinto: /kinálja/ Kávét ? Szivart ? Likőrt ? Negropontes: Köszönöm, semmit. Szívbajom van. Véredény-elmeszesedésem. /Ив vet/ Pinto: Nem hiszem. Pompásan néz ki. Valóságos nappali szépség. Mivel festi a bajuszát ? Negropontes: /felháborodva/ Becsületszavamra, nem festem. /Szerényen/ ,.« Csak a hajamat... /Nevetnek/ Pinto: /kacsint/ Persze, hogy tessék a lányoknak. Azoknak az egészen kis lányoknak... Negropontes: /kényelmetlenül/ Mondja kérem I Azért hivott, hogy szerencsétlen szenvedélyemre emlékeztessen ? Vigyázzon, mert az én koromban önnek is támadhatnak váratlan passziói. Különben is nem igaz semmi. Bebizonyítottam a hatóságok előtt, Pinto: /mosolyog/ Ne mentegetődzzék. Én ugy szeretem magát, ahogy van. A virágjával a gomblyukában. Beszélik az emberek,hogy maga ugy jött ide harminc év előtt Athénből, mint egy kis ügynök, három gyűrűvel a zsebében. Alkalmi kölcsönöket adott letört játékosoknak... Negropontes: /indignálódva feláll/ Ne, de kérem... Pinto: /elbűvölően/ Üljön le. Annál jobban becsülőm I Micsoda tigrisugrás volt, föl a magasba ! Egészen addig, hogy most társadiaimi szerepet játszik és üzleti téren a nyakára teszi a kezét Cartiernek... Hiszen maga már nem is ékszerész,