Hunyady Sándor: A gyöngysor ; Q 2053

- 31 XIII. Pinto legénylakásának nappali szobája. Angol bútorok, de a sok szőnyegen meglátszik, hogy a lakás gardájának kissé kreol Ízlése van. A falakon metszetek, lóversenyképek. Valamelyik sarokban egy versenyló bronzszobra. Hátul, középen bejárás az előszobából. Jobbra ajtó a hálószoba felé. Balra két ablak az uceára. A gyilkosság éjszakájára következő nap. Déltájban. A kép néhány pillanatig Urea, az összehúzott ablakfüggönyökön a napsugárnak csak egy vékony nyila esik a szőnyegre. Különben félhomály van, csönd. Pinto a hálószobából jön ki a képre, tulpompás, tultorka selyerapizsaiaában és selyem hálóköntöebe öltözve, mint egy tróplkus kakadu. A küszöbön nagyok ásít, nagyot nyújtózik, aztán cz ablakhoz megy, félrehúzza a függönyöket, beárad teli aranyával a napfény, a kép teljesen megvilágosodik. A fiu most az Íróasztalhoz lép, néz valamit a telefonkönyvben, aztán tárcsázik/ Halló.,. /Szünet/ Igen... azt keresem. /Szünet/ Igen. Magát a főnök urat. /Szünet/ Köszönöm. /Szünet/ Maga az, Negropontes ? Hogy van ? Megismeri a hangom ? /Szünet/ Én jól, köszönöm. /Szünet/ Feljöhetne hozzám ? /Szünet/ Nem, én nem akarok magéhoz menni. Jobban szeretném, ha nem látnának az irodájában. Ugyan, tegye meg nekem, Tiz lépésnyire van Innen. /Szünet/ Igen, ékszer, /szünet/ ez az diszkrét... na látja... maga az én emberem.., /Szünet nevet/ Szóval három pero múlva várom. /Leteszi a kagylót. Ülve marad az Íróasztalnál, kulcsot vesz ki a pizsamája zsebéből, kihúzza az Íróasztal középső fiókját, benne van