Hunyady Sándor: A gyöngysor ; Q 2053

- 27 Rose: Soffőr : Rose : Soffőr: Rose: Soffőr : Rose: Soffőr: Rose : Soffőr: Rose: Soffőr: Rose : Soffőr: /fölcsatolja a karkötő óráját, megnézi/ Öt óra I Vonatunk sincs már ! Ezt nem lehetett előre kis zárai tani. /fölveszi a trencskóját/ Nem bánom. Maradjon. Én elmegyek innen. /nem törődik vele, mintha hangosan gondolkozna/ Hajnalodik. Hogy menjünk ki a házból ilyenkor ? Mit mondunk a kapusnak? /a fogát csikorgatja/ Szeretném kitekerni a nyakát, hogy ez mind utólag jut az eszébe ! Ezzel a három órával elveszett minden fórunk. Nincs olyan ostoba rendőrség, amelyik utol ne érjen I /a sapkáját Is fölteszi/ Azért mégiscsak meg kell próbálni, /gondolkozik/ És azután mit fogunk csinálni ? Hova megyünk? Miből élUnk ? Hogy fogjuk kibírni örök rettegésben, oknélkül ?l /Le veszi a kalapját, visszateszi a szekrénybe/ /elhűlve nézi/ Megbolondult. /bidegen, tagoltan/ Miért szöknénk el ?... Nem sikerülne és nincs is semmi ér :elme. Ki vádolhatna minket, ha ittraaradunk ? Senki ! Mit csináltunk mi ? Semmit, /rémülten/ Ez olyan őrült hülyeség, Rose, hogy gondolni sem szabad rá. /halkan, megfontoltan/ Miért ? Hagyott maga valami nyomot? Ugye, nem . Nahát akkor mért csináltuk volna mi ? Csak azért, hogy elpusztítsuk a jólfizető munkahelyünket ? /észbekap/ Azt gondolja, hogy ráfogjuk a másikra /most mér jeges nyugalommal/ Nem fogjuk rá. Mi nem szólunk egy szót sem. Csak hagyjuk, hogy belefulladjon ! /Kezd a kis táskából viaszapakkolni a szekrénybe/ Дёгааап/ Liften jött föl. Látta a boay. Éreztem a cigaret-