Hunyady Sándor: A gyöngysor ; Q 2053

» - 28 Rose: SoffSr

: Rose : SoffSr

: Rose : SoffSr: Rose : SoffSr

: Rose : tája fUstjét. Láttam is a cigarettáját a hamutartón. Ismerem a cigarettáit. Belé van nyomtatva a papírjukba a neve. Ö volt itt utoljára. A recepcióban is biztosan látták, mikor elment. Nála van a gyöngy. Elvitte. Ez olyan alak, hogy mindenki gyűlöli, Sokszor hallottam, hogy beszélnek róla a hátamögött a barátai. Ebnek nem fognak hinni. Tagadhat. Esküdözhet. /mint egy hadvezér, hidegvérüen/ Maga itt aludt nálam az éjjel. Máskor is megtörtént már. A vőlegényem. Egymással voltunk. /habozni kezd/ Csakhogy vallatni fognak. Nagy herce-hurca lesz. Mit mondjunk ? /emmit. Aludtunk, Nekünk ehhez semmi közünk. Maga nappal dolgozik, fáradt, éjjel alszik. Én talán fölébredtem. Hallottam valami zajt. Beszédet. De nem tudom, kinek a hangját ?... /a gyűlölet sóhajával/ Isteni lenne, ha sikerülne. Rose ! Gyűlölöm ezt a frátert ! Nincs a világon igazság, Rose I Én az életemet reszkíroztam azért a gyöngyért, amit az a frakkos kölyök simán lehlzelgett a nyakáról... Muszáj, hogy sikerüljön. Nem menekülhetünk meg máskép. El kell pusztûlni annak az embernek ! /leteszi a sapkáját, kigombolja a kabátját/ Akkor meg kell beszélni..• Idehallgasson. Msga reggel bemegy a garázsba, az autóhoz. Én nyugodtan itthonmaradok.,. /Egészen összebújnak/... Maga nem csinál semmit. Én majd... /А környezetük fokozatosan homályba, majd egészen sötétbe borul, csak a fejük esik belé