Hunyady Sándor: Kártyázó asszonyok; Q 2050

8. Törököt./ Meg fogja tanulni a nevemet! Török: /egyszerűen/ az remek lesz, mert eddig úgysem tudtam! Jenő; /reszkető szájjal, de végtelen magasságból, megrovón/ Hölgy előtt igy viselkedni! - Gyáva! - Gyávát Vezér: /szánakozva/ Menjen haza, Jenői Mosakodjék meg I - Hiszen mindjárt sÍrva fakad! Jenőj /gőgösen/ Én sirva fakadok?! Én nevetek! /Keserűen./ №haha I /Miután kalapja, keztyüje ós sétabotja végig nála volt. kimehet, egyszerűen az előszoba felé, emelt fejjel, megdicsőülve, mint aki valami hőstettet követett el./ Röné: /mivel a távozó csak feléje biccentett egy méltóságosat hidegen/ Isten vele, Jenő! 5..jelene

t. Voltak, Jenő nélkül. Török: /a vezérhez beszél/ Bocsánatot kérek a neve

letlenségemértl - Kénytelen voltam vele! - Megesküdtem magamnak, hogy ezt az urat, ott ahol először meglátom, nyakonvereml Vezér: Nem nagy baleset! - behet, hogy szabálytalan dolog volt. De ilyen jól Irányzott pofont, hogy irigylem, hogy ezt tudja csinálni.- Én már ebből is kivénültem! Tanulta ezt maga valahol? - Gsak ugy suhogott, ahogy nyeste! Török: Tiszta szívből, őszintén adtam 1 Attól volt ilyen lendülete! Vezér: Köszönöm, Török: /a zsebébe nyul, csekklapot vesz ki a tárcájából/ Most pedig tessék megengedni, hogy hálás köszönettel kiegyenlítsek! Vezér: /átveszi és negnézl a csekket/ Teringettét, hol szedett