Turgenyev, Ivan Szergejevics: Egy hónap falun; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1386

- 7 - hold földje, no meg. a nénjétől néz rá vagy százötven» A nénje ugyan ól még és sokáig fog élni, mivelhogy © bolondok mind soké élnek, dehát mindenre van orvosság» így hát végrendeletet irt a néni a hugocskája javéra - megjegyzem, előző nap sajátkezüleg öntöttm hidegvizet a fejér© - persze hiába, mert az ilyet gyógyítani nem lehet» Egy szó, mint száz - a Bobkin lányé, nem utolsó falat» Kezdték vinni társaságba, jöttek már a kérők is, többek közt egy bizonyon Bsrekuzov, vékonyka fiatalember, félénk, de jómodoru. Megtetszett a fiu ez üregnek % megtetszett a lánynak • •• szóvak mi kell még? Isten hírével a pap ©lé! És tényleg, minden ment a maga rendjén* Bobkin barátunk már kezdte a fiatalembert barátságosan gyomron döfködni és a vállát veregetni, amikor hogy-hogy nem, előkerül valahonnan egy áthelyezett tiszt ur, Athéné» Arbusov. Az előljáró bálján meglátja.a Bobkin lányát, táncol velo három polkát, szól hozzá, valahogy Így, kiforgatva a szeméts "oh, mily szerencsétlen v.gyok!", a mi kisasszonyunk meg rögtön oda van* Potyognak a könnyek, sóhaj sóhaj után • •• Perekusovra nem néz senki, Perekusovhoz nem szól senki, csak attól a szótól is, hogy "esküvő", görcsöt kap rainden' ki • ••• micsoda rémes kavarodás! Nos, gondolja Bobkin, hátha Arbuzov, legyen Arbuzov, Meghívják Arbuzovot, mondják, legyen szerencsénk • •• Arbusov teszi tiszteletéti megjön, udvarol, belészeret a lányba. és végül felajánlja kezét és szivét» Ha és most mit gondolnak? A Bobkin-lásy tüstént a nyakába ugrik, mi? Hát még mit nem! Szó sincs róla! Újból könnyek, sóhajtások, ájuldozás. Az aj>a éli, mint akit fejbeütöttek» lesz hát végre? ü.i kell még? És a lány, mit gondolnak, mit felel? Én, drága apuskám, nem tudom melyiket szereted, ezt vagy amazt. Hogyan? Bizony Isten, nem tudora és a legjobb lesz, ha egyikhez sem megyek, de azért szeretem mind a kettőt! bobkin természetesen most dühbe gurul* a két vőlegény szintén nm tudja, mi ez hát végre? a lány seg csak mind ugyanazt hajtogatja. Most szóljanak kérem, milyen csodák teresnek itt nálunk» Hatalja Pjotr.s Ebben én ne® találok semmi csodálatosat ••• Hát nem iehet két embert egyszerre szeretni? Bakityini Ah, maga azt gondolja ••• Hatalja Pjotr.i Azt gondolom, hogy ••• különben, nem tudom ••• lehet, hogy ez csak azt mutatja, hogy sem ezt, sem azt nem szeretjük«