Turgenyev, Ivan Szergejevics: Egy hónap falun; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1386

- 42 - ve, hogy a nővérem vagy, tegyük fel, akkor hát nem kell erősítenem, hogy Itt otthon Vagy, a saját házadban: ezek a szép szemek mindenütt otthon vannak. Szóval még gondolnod sem szabad arra, hogy bárkinek is terhére lehetsz és hogy meg akarnak szabadulni tőled ••• hallod? No most egy szép napon hozzád jön a nővéred ós azt mondja: Képzeld, Vjera, megkérték a kezedet ,«• A? Mit féfelsz neki erre? Hogy még nagyon fiatal vagy, hogy nem gondolsz még esküvőre? Vjera: Igen •#, kérem, Hatalja: Ne mondd nekem, hogy igen, kérem. Vájjon ugy mondják-e egy nővérnek, Igen, kérem? Vjera: Nos •«• igen, fiatalja: Már most a nővéred egy véleményen van veled, a kérő kosarat kap és az ügy befejeződött. Csakhogy ez a kérő jóravaló, vagyonos ember, kész arra, hogy várakozzék ós csak engedelmet kér, hogy néha láthasson, abban a reményben, hogy idővel megkedveled ,*• Vjera: És ki ez a kérő? fiatalja: Ah! Kíváncsi vagy, Nem találod ki? Vjera: Nem, fiatalja: Ma láttad őt ••• /Vjera elvörösödik/ igaz, hogy nem tul csinos ember ós nem túlságosan fiatal •*• Voronjin, Vjera; Athanáz Ivanjics? fiatalja: ügy v*n *»* Athanáz Ivanjics, Vjera: /kis ideig fiataljára néz, aztán hirtelen nevetésben tör ki, majd elhallgat/ ügye tréfál? fiatalja: /mosolyog/ Azt nem ,,, de látom, Voronjinnak nincs több keresnivalója itt. Ha sirva fakadtál volna, amikor a nevét meghallottad, még lehetett volna valami reménye, de igy ••• egy marad hátra a számára - távozni, loten hírével. Vjera: Bocsásson cieg «•* igazán nem voltam elkészülve ,,, de hogy van az, hát még abban a korban is nősülnek az emberek? fiatalja: Miért, mit gondolsz, hány éves? Tincs még ötven éves sem, A legjobb korban van, Vjera: Lehet ••• de olyan furcsa az arca,,. Hatalja: iílég - ne beszéljünk róla többet, Meghalt, el van temetve ... Isten nyugosztalja! Különben érthető: a te korodban a kislány cfcnak nem is tetszhetnek esek a Voronjinok •«, hiszen ti mind szerelemből akartok férjhez menni és nem számításból, ugye? Vjera: Igen, fiatalja Pjotrovna - de vájjon maga nem szerelemből ment férjhez? Hatalja: /hallgat/ Persze, hogy szerelemből, /Újból hallgat, szorongatja Vjera kezét,/ Igen, Vjera ••• kislánynak neveztelek az imént •••