Hebbel, Friedrich: Mária Magdolna; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1347

- 48 kozzahak azon, hogy hol jobb, a levegőben-e vagy a vizben? Csak egyet. Vagy nem lát többé ebben az életben, vagy pedig - meg fogja veregetni a vállamat és azt fogja mondani: Jól tetted! Antal mester: Majd elválik. A legénynek, a kit a helyebe fogadtam, nem kell fölmondanom, ennyi az egész. Károly: Köszönöm! Antal mester: Mondd csak, a törvény szolga, a helyett, hogy a legrövidebb uton vitt volna a polgármester elébe, csakugyan az egész városon keresztül Károly: Egyik utcán föl, a másikon le, keresztül a piacon, mint a farsangi barmot, de elhiheti, hogy neki is megfizetek, mielőtt elmennék! Antal mester: Igazat adok neked, de azért megtiltom. Károly: Hó. Antal mester: Nem veszem le rólad a szememet, és hogyha nekiesnél annak a fickónak, én magam megyek a segitségére. \ Károly: Azt hittem, hogy apámuram is szerette az anyánkat. Antal mester: Arról bizonyságot fogok tenni. Tizenegyedik jelene

t. A titkár: /sáppadtan, támolyogva belép, kendőt szőritva a mellére/ Hol van Klara? /egy székbe roskad/ Jézus! Jó estét! Hála Istennek, hogy még ide jöhettem! Hol van Klára? Karoly: Elment a - Hol marad? A beszédje - félni kezdek, /el/ A titkár: Megbosszultam - a fickó ott hever - De én magam is Istenem, miért? - Hiszen igy én nem Antal mester: Mi baja? Mi lelte? A titkár: Mindjárt vége mindennek! Adjon kezet rá, hogy nem taszitja el a leányát - Hallja, nem taszitja el, ha Klára Antal mester: Nagyon furcsa beszéd ez... Miért is taszitanám el - Ha! Miost nyilik föl a szemem! Hát nem vádoltam őt igaztalanul I A titkár: Kezét rá! Antal mester: Nem! /zsebredugja mind a két kezét/ De én félreállok az útjából és ő ezt tudja, mert megmondtam neki! A titkár: /elszörnyedve/ Megmondta neki - boldogtalan! most értelek csak igazán!