Hebbel, Friedrich: Mária Magdolna; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1347

- 49 Károly: /berohan/ Apám, apám, valaki a kútban fekszik! Csak ne legyen Antal mester: Elő a n.ágy létrát! Kampót! Kötelet! Mit állasz itt? Hamar! Még ha a törvényszofea volna is. Károly: Már ott van minden! A szomszédok megelőztek! Csak Klára ne legyen! Antal mester: Klára? /az asztalba fogózik/ Károly: Vizért ment a kútra s ott lelték a kendőjét. A titkár: Gazember, most már tudom, hogy miért talált a golyód! ő az. Antal mester: Eredj ki! /leül/ -in nem birok! /Károly el/ Es mégis! /a titkárhoz/ Ha jól értettem az urat, akkor minden jól . van. Károly: /visszajön/ Klara! Meghalt! Fejét rettenetesen összezúzta a kut káváján, a mikor * Apám, nem ugy bukott bele a kútba, hanem beleugrott, egy szolgáló látta. Antal mester: Az is jól gondolja meg előbb, hogy mit mond! Nincs olyan világos odakünn, hogy olyan határozottan látta volna! A titkár: Kételkedik benne? Azt elhiszem, hogy szeretne kételkedni, de nem lehet. Jusson csak eszébe, hogy mit mondott a lanyanak! Antal mester mutatta meg neki az utat a ha- Iáiba, és én vagyok bűnös abban, hogy nem fordult viszsza arról az útról. A mikor megsejtette annak a leánynak a nyomorúságát, azokra a gonosz nyeltekre gondolt, hogy mit fognak sziszegni a háta mögött, de nem gondolt arra, hogy azok alávaló kigyói nyelvek s kimondta azt a szót, a mely kétségbeesésbe kergette a leányát; én meg, a mikor szive rettentő félelmében följajdult előttem, a helyett, hogy a karomba zártam volna, - arra gondoltam, hogy az a gazember az arcát fogja fintorgatni, és - noshát, az életemmel fizetek meg, amiért igy alárendeltem magamat egy olan embernek, aki rosszabb volt nálamnál, de Antal mester is, hiába áll itt most olyan keményen, egyszer még igy fog szólani: Leányom, jobb szeretném, ha nem kiméltél volna meg ezeknek a farizeusoknak a fejcsóválásatól és vállvonogatásától, mert mégis csak jobban összetör, hogy nem ülhetsz a halálos ágyam mellett s nem törölheted le rólam a halálos veritéket.