Hebbel, Friedrich: Mária Magdolna; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1347

« m « Bocsásd meg Károly: Egy pohár vizet hozhatnál még nekem, de jó friss legyen! Klára: /hirtelen/ Majd hozk a kútról! Károly: Hát, ha nem sajnálod, hiszen nincs messze! Klára: Köszönöm! Köszönöm! Ez volt még az egyetlen, a mi a szivemet nyomta. A tettem elárult volna engem! Most mégis azt fogják mondani: baleset érte! Belebukott a kútba! Károly: De jól vigyázz, mert a deszkát még mindig nem szögeltük le újra. Klara: Hiszen süt a hold! - Oh Istenem, hiszen csak azért megyek

T mert különben az apám menne! Bocsásd meg, hogy én - Légy hozzám irgalmas - irgalmas - /el/ Kilencedik jelene

t. Károly: /Énekel/ Fölcsaptam volna mindjárt Gött künn az én hazám! Igen! de előbb - /megnézi az óráját/ Hány óra? Kilenc! Mert hajszol ifjú vérem, Bolyongni messze téren. * Hová! Nem kérdezem! Tizedik jelenet. Antal mester:/belép/ Téged meg kellene, hogy kövesselek valamiárt, de ha én megbocsátom neked, hogy titokban adósságokat csináltál, a miket ráadásul ki is fizetek helyetted, azt hiszem, megkímélhetem ettől magamat. Károly: Az egyik jó, a másik nem szükséges; ha az ünneplő ruhámat eladom, magam is kielégithetem azokat az embereket, a kiknek egy pár tallér követelésük van nálam, és azt meg is teszem már holnap reggel, mint matróz /magában/ most legalább -rinn van! /fenszóval/ úgysem vehetem már hasznát. Antal mester:Hát ez megint miféle beszéd? Károly: Nem először hallja, de ma felelhet rá a mit akar, az én elhatározásom szilárd. Antal mester:Az igaz, hogy nagykorú vagy. Károly: Éppen mert nag^coru vagyok, nem is akarok dacoskodni. De ugy gondolom, hogy a halak meg a madarak sohse vitát-