Hebbel, Friedrich: Mária Magdolna; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1347

) _ 41 bűnt nem lehet bűnnel levezekelni! De amit most teszek az csak engem ér egyedül! De ha az apám kezébe nyomom a kést, akkor őt is ugy éri, mint engem! Engem mindenképpen ér! Ez ád nekem erőt és bátorságot nagy rettegésemben! Neked jó dolgod lesz ezen a világon! /el/ ötödik jelenet. Leonhard: /Egyedül/ Meg kell tennem! Feleségül kell őt vennem! De miért kell? A leány valami veszett bolondságot akar elkövetni, hogy visszatartsa az apját egy veszett bolondságtól; Mi szükség arra, hogy én elébük vágjak egy még veszettebb bolondsággal? Nem ismerem el ezt a szükséget, legalább is addig nem, a mig szemem előtt nem látom azt az embert, aki a legjVeszettebb bolondsággal akar megelőzni, és ha az éppen ugy gondolkodik, mint én, akkor aztáá se vége, se hossza! Ez egész okosan hangzik, és mégis - utánakiell mennem. Jön valaki! Hála istennek, nincs ocsmányabb dolog, mintha az embernek a saját gondolataival kell pörölnie! A legcsunyább ribillió, ha az ember fejében egyik féreg a másikat szüli s aztán egymást falják föl és egymás farkába harapnak! Hatodik jelenet. A titkár/belép/: Jó estét! Leonhard: A titkár ur? Minek köszönhetem a szerencsét? A titkár: M Mindjárt meglátod! Leonhard: Te? |tersze iskolatársak voltunk! A titkár: Talán a halálban is társak leszünk! /pisztolyokat vesz elő/ Tudsz velük bánni? Leonhard: Nem értem, hogy mit akar? A titkár: /felhúzza a ravaszt/ Látod? Igy csinalja az ember. Aztán célba veszel, a hogy én most téged és elsütöd. Igy! Leonhard: Mit beszél? A titkár: Kettőnk közül egynek meg kell halnia. Meghalni! És rögtöB! Leonhard: • Meghalni? A titkár: Tudod, hogy miért! Leonhard: Bizony Isten, hogy nem! A titkár: Az sem baj, majd a halálod órájában eszedbe fog jutni.