Hebbel, Friedrich: Mária Magdolna; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1347

- 42 Leonhard: Sejtelmem sincs róla A titkár: Jusson eszedbe! mert különben meglehet, hogy veszett ebnek nézlek, a mely anélkül, hogy tudta volna, megmarta azt, aki nekem legdrágább s lepuffantalak, mint veszett ebet, pedig hát még egy félóráig ugy kell bánno© veled, mint magamfajta emberrel! Leonhard: Ne beszéljen olyan hangosan! Ha meghallaná valaki A titkár: Ha meghallhatna valaki, már régen kiáltottál volna érte! Nos hát? Leonhard: Ha a leány miatt van, hiszen feleségül vehetem! Már félig elszántam rá magamat, mialatt ő maga itt volt nálam. A titkár: Itt volt és elment és te nem borultál bűnbánóan és összetörve a lábai elé? Gyerünk! Gyerünk! Leonhard: Kérem - olyan embert lát maga előtt, aki mindenre kész, a mit ön kiván! Még ma este eljegyzem magamat. A titkár: Majd csak én, vagy senkimás! És ha az egész világ azon fordulna meg, még a ruhája szegélyét sem fogod többé megérinteni! Gyerünk! Gyere velem at erdőbe! De jól vigyázz, én karonfoglak és ha útközben csak egy árva szót szólsz, én - /fölemeli az egyik pisztolyt/ Elhiheted nekem! Különben is, hogy kisértetbe ne jöjj, majd a ház mögött, a kerteken megyünk keresztül. ? Leonhard: AZ egyik engem illet - adja ide! A titkár: Hogy elhajitsad s engem kényszer

its, hogy vagy legyilkoljalak, vagy szökni engedjelek, ugy-e bár? Türelem, a mig helyben leszünk s akkor becsületesen megosztozunk. Leonhard: /indul s véletlenül lelöki az ivópoharat az asztalról/ Sohse ihassam többé? A titkár: Bátorság, öcsém, talán jól üt ki, hiszen Isten és az ördög folyton birkózank a világért, ki tudja, hogy épp ebben a percben melyik az ur! /karonfogja s mindketten el/ Hetedik jelene

t. Szoba az asztalosmester házában. Este. Károly: /belép/ Egy lélek sincs itthon! Ha nem ismerném a küs zöb alatt a patkánylyukat, a hova eldugják a kulcsot, ha mind elmennek hazulról, be sem juthattam volna. Hát, az se lett volna baj! Most húszszor is beszaladgálhatnám