Hebbel, Friedrich: Mária Magdolna; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1347

Anya: Károly; Anya: Károly; Klára; Anya: Klára; Anya: Klára; Anya: Klára: Anya: - 3 Szemtelen vagy! Csak ne volna olyan sietős dolgom, majd - /indul/ Hová mégy ? Már azt nem mondom meg neked, most igy. legalább ha az a vénd dörmögő medve kérdezősködik utánam, pirulás nélkül azt felelheted neki, hogy nem tudod. Különben nem is kell a te forintod, sokkal jobb, ha az ember nem minden vödör vizet mer ki egy kútból, /magában/ Kbben a házban úgyis mindig a legrosszabbat teszik fel rólam, hogyne örülnék ha folyton bettegniök kell miattam? Minek áruljam el, hogy a miért most ide nem adta a forintot, csakis a templomba mehetek, ha csak valamelyik ismerősöm ki nem segit a zavaromból, /el/ Harmadik jelene

t. Hát ez mit jelent? Jaj, hogy gyötri a szivemet! Bizony, bizony, apatoknak igazágvan, itt az eredmény. Amilyen kedvesen tudott cukrot kérni, mint göndörhaju, kis gyerek, most épp oly konokul követeli a forintot. Vájjon csakugyan nem követelné-e most a forintot, ha akkor nem kapta volna meg a cukrot. Sokszor kinoz ez engem. Azt hiszem, még csak nem is szeret. Láttad-e, hogy egyszer is csak sirt a betegségem alatt? Hisz oly ritkán láttam. Ks majdnem mindig csak asztalnál. Jobb étvággyal evett, mint én. /gyorsan/; Hát hogyne evett volna! A nehéz munkát is ő végezte. Persze. Meg aztán a férfiak olyanok! Jobban szégyellik a könnyeiket, mint vétkeiket. Az öklüket szivesen mutogatják, - de hogy könnyet lássunk a szemükben - Apa is olyan! Akkor délután, a mikor eret vágtak rajtad s nem jött vér, ugy zokogott a gyalupadja mellett, hogy belenyilallott a lelkembe! De amikor hozzá léptem és megsimogattam az grig^j^n^t mondott? Ugyan próbáld meg, nem tudnád-e kivenníYezt az istenverte szálkát, annyi dolga van az embernek s nem halad a munka. /mosolyogva/ Bizony, bizony. De Leonhardot már,sohasem látom. Mi az oka? Mit tudom én, ha nem jön! Remélem, hogy másutt nem találkoztok, mint itthon raiaá.-