Hebbel, Friedrich: Mária Magdolna; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1347

Klára: A titkár: Klára: A titkár: Klára: A titkár: Klára: A titkár: Klara: A titkár: Klara

: - 34 /reája borulva/ Nem, nem örökre, csak hogy le ne roskadjak, de ne csókolj meg! Klára, te nem szereted, a szavadat vissza adta /tompán, megint fölegyenesedve/ És mégis hozzája kell mennem, térdre kell előtte borulnom és hebegve könyörögnöm: tekints apám ősz hajára, végy feleségül! Boldogtalan, jól értelek-e? Igen! Ezen egy férfi sem teheti tul magát. Lesüssem a szememet azelőtt a fickó előtt, a kinek szeretnék az arcába köpni? /vadul magához öleli Klárát/ Oh, te szegény, szegény! Eredj csak, eredj! /magaban tépelődve/ Vagy pedig ki kellene lőni a világból ezt a kutyát, aki ezt tudja! Csak volna bátorsága hozzá! Hogy kiálljon velem! Ha rá lehetne kényszeríteni! Attól nem félek, hogy nem találom el! Kérlek! /elmenőben/ Ha besötétedik! /visszajön s megfogja Klára kezét/ Leány, te ugy allasz előttem - - /elfordul/ Ezer meg ezer más leány okosan és ravaszul elhallgatta volna s csak egy édes,önfeledt órában súgta volna a férfi fülébe és lelkébe! Érzem, hogy mivel tartozom neked! /el/ Hatodik jelenet. /egyedül/ Rajta! Rajta, szivem! Szorulj össze ugy, hogy egy csepp vér se szivároghasson ki belőled, a mely ereidben a megfagyott életet újra fölszithassa. Megint kinyilt benned valami remény féle! Csak most veszem észre! /mosolyogva/ Nem, ezen egy férfi sem teheti tul magát! Es hogy ha - hát te tul tehetnéd rajta magadat? Volna bátorságod elfogadni azt a kezet - nem, nem, ez a becstelen bátorság nincs meg benned! Magad reteszelnéd el magadat a pokolba, ha kivülről ki akarnák nyitani az ajtót - - Te már örökre - Oh, hogy ez szünetel, hogy nem mindig csavatja az embert, hogy néha kimarad! Csak azért tart olyan sokáig! A megkinzott azt hiszi, hogy kipihenheti magát, mert a kínzónak meg kell állnia, hogy lélekzetet vegyen; olyan föllélekzés ez, mint a fuldokóé a hullámok között, a mikor az örvény, a mely lefelé sodorta