Hebbel, Friedrich: Mária Magdolna; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1347

A titkár: Klára: A titkár: Klára: -51­Igen, ilyen időben a baglyok kipotyognak a fészkükből, a denevérek öngyilkosok lesznek, mert érzik magukról, hogy az ördög teremtményei, a vakondok olyan mélyen fúrja be magát a földbe, hogy nem talál többé vissza és nyomorú­ságosan meg kell fulladnia, ha csak a másik oldalon ke­resztül nem rágja magát s Amerikában nem kerül újra nap­világra. Ma minden búzakalász kétszeres erővel szökken szárba, minden szál pipacs kétszerte olyan piros, mint máskor, ha csak szégyenből is, hogy még eddig nem lett piros. Csak az ember maradjon hátra? Fossza meg a jó Is­tent az egyedüli kamattól, amelyet ő ettől a szép világ­tól várhat, a jókedvű arctól és a nevető szemtől, amely mindezt a fényességet visszatükrözi és megdicsőitve su­gározza vissza? Igazan, ha reggelenkint egyik vagy másik szobaférget látom, amint kibújik az ajtón összeráncolt homlokkal, s ugy bámulja az eget, mint egy árkus itatós­papirt, sokszor elgondolom magamban: most mindjárt meg­ered az eső, az Úristen képytelen lebocsátani egy felhő­függönyt, hogy a a torz pofa ne bosszantsa tovább. Az ilyen fickókat törvény elé kellene citálni, mert ezek hi­usitják meg a kirándulásakat s ezek rontják a jó aratás­időt. Mi mással köszönheted meg az életedet, mint azzal, hogy élsz! Ujjongj, madár, különben nem érdemled meg a hangodat. Oh, ez olyan igaz, - hogy mindjárt sirva fakadhatnék! Nem te rád értettem, föl tudom fogni, hogy nyolc nap óta nehezebb a szived, mint rendesen, mert jól ismerem az öregedet. De hála Istennek, könnyithetek $ sziveden, és éppen azért jöttem. Még ma este viszontlátod bátyá­dat s nem ő rá, hanem azokra az emberekre fognak ujjal mutogatni, akik őt börtönbe vetették. Megér ez egy csó­kot, egy testvéries csókot, ha másfajta nem lehet? Vagy játsszunk érte szembekötősdit? Ha tiz perc alatt meg nem foglak, akkor nem illet meg semmi, sőt ráadásul még po­font is kapok. /magaban/ Ugy rémlik, mintha egyszerre ezer esztendős lennék, az idő megállana fölöttem és se előre, se hát­ra nem mozdulhatok. Oh, ez a folytonos napsütés és ez a nagy vidámság itt körülöttem.

Next

/
Thumbnails
Contents