Hebbel, Friedrich: Mária Magdolna; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1347
- 24 nek, ha egész álló nap dolgozott s bezárja maga mögött a műhely ajtaját. Erről igazán tenni lehetne! Törvényt ülhetne az ember és aztán maga is odaléphetne a legfelső biró elé. Klára: Csillapodjék, apám! Antal mester: Gyógyuljon meg! Miért beteg! Igen, doktor, csak add ide a gyógyitó italt! Bátyád a legrosszabb fiu, légy te a legjobb leány! Haszontalan, bukott ember vagyok én a világ szemében; tartoztam neki egy derék emberrel, aki helyébe léphessen ennek az invalidusnak és megcsaltam egy gazfickóval. Olyan asszony légy, amilyen az anyád volt, akkor igy fognak szólani: a szülőkön nern mult, hogy a kölyöit félrelépett, mert a leány a helyes uton jár, és mindenkinél különb, /rettentő hidegséggel/ Es én is megteszem a magamét, jobban megkönnyitem a dolgodat, mint a többiekét. Abban a pillanatban, a mikor észreveszem, hogy ujjal mutatnak rád, én . /egy mozdulattal a nyakára mutatva/ megborotválkozom, és akkor, erre esküszöm neked, kiborotválom a világból ezt a fickót. Te majd azt mondhatod, hogy ijedtségből történt, mert egy ló elszabadult az utcán vagy mert a macska fellökött egy széket a szobában, vagy mert egy egér szaladt föl a lábszáramon. A ki ismer engem, persze a fejét fogja csóválni, mert nem vagyok nagyon ijedős, de hat aztán? En nem tudok olyan világban megmaradni, a hol az embereknek szánakozniok kell rajtam, ha ki nem akarnak köpni előttem. Klara: .Irgalmas Isten, mit tegyek! Antal mester: Semmit, semmit, édes gyermekem, nagyon is keményen bánok veled, érzem én azt; semmit, csak maradj az, aki vagy, akkor jól van. Oh, olyan nagy igazságtalanságot kellett elszenvednem, hogy magamnak is igazságtalannak kell lennem, hogy alul ne maradjak, ha egyszer amúgy igazában rámjön. Lasd, az imént, hogy az utcán át jöttem, elém kerül a ragyás Frici, az a zsebraetsző, akit évekkel ezelőtt a dutyiba zarattam, mert harmadizban lopott nalam. Azelőtt a semmirekellő rám sem mert nézni, most szemtelenül elém állott és a kezét nyújtotta. Fültövön akartam vágnift de aztán meggondoltam ••magáibattés még ki se köptem előtte, mert hiszen nyolc nap óta atyafiak vagyunk és ugy illik, hogy rokonok köszöntsék egymást.