Hebbel, Friedrich: Mária Magdolna; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1347

- 25 ­A tiszteletes ur, aki tegnap eljött hozzám, mint részvevő lélek ugy véli bat, hogy minden ember csak magamagáért állhat helyt és nem másért, és hogy keresztényietlen ke­vélység az bennem, hogy a fiamért is én akarok felelős­séget vállalni; hisz ilyenformán Ádám apánk is csak ugy szivére vehetné, mint én. Uram, szivesen elhiszem, hogy a patriarka békességét a paradicsomban nem zavarta még­ha valamelyik késői dédunoka gyilkolásra vagy rablásra adja magát, de nem tépte-e a haját Káin miatt? Nem, nem, ez több a soknál. Néha szeretném az árnyékomat megnézni,hogy nem lett-e feketébb? mert mindent, mindent el tudok vi­selni, bizonyságát is adtam, csak a gyalazatot nem. Te­gyetek a nyakamra, a mit akartok, csak ne messétek át az ideget, a melyik összetart engem. Klára: Apám, hiszen Károly nem ismert be semmit és nem is ta­láltak nála semmit. Antal mester: Miről jó az nekem? Bejártam a várost s a korcsmákban tu­dakoltam, hogy mivel tartozik, többre megy az, mint a mennyit a legközelebbi fertályesztendő alatt kereshetett volna nálam, még hogyha háromszor olyan szorgalmas lenne is, mint a milyen. Most már tudom miért dolgozott mindig két órával tovább, mint én, miért kelt föl mégis mindig korábban, de végre belátta, hogy ezzel sem segit magán, vagy mar megmnta a fáradságot, sokallta a munkát s a mikor alkalom kinálkozott, megragadta. Klára: Mindig a legrosszabbat hiszi Károlyról, mindig is hitte! Nem emlékszik már, hogy ­Antal mester: Ugy beszélsz, a hogy az anyád beszélne, én meg ugy fele­lek, a hogy neki szoktam: nem szólok semmit. llára: De hátha mégis fölmentik? Ha megkerülnek az ékszerek? Antal mester: Akkor fiskálist fogadnék s utolsó ingemet is odaadnám, hogy megtudhassam, van-e joga a polgármesternek egy be­csületes ember fiát börtönbe záratni? Ha van hozzá joga, az előtt én is meghajolnék, mert ami mindenkivel megtör­ténhetik, abba nekem is bele kell nyugodnom és ha szeren­csétlenségemre ezerszerte drágábban kell megfizetnem, mint másnak, igy rendelték és ha az Isten sujt le rám, összekulcsolom a kezemet és igy szólok: Uram, te tudod, hogy miért. De ha nincs hozzá joga és az az aranyláncos

Next

/
Thumbnails
Contents