Hebbel, Friedrich: Mária Magdolna; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1347

- 23 másik fogja mondani, hogy az arcod piros, a szemed kék, egy másik vesz el feleségül, ha megérdemled. De ha már harminc esztendőn keresztül tiszteletben - becsületben hordoztad az élet terhét, ha sohasem zúgolódtál, hanem szenvedést és halált és minden sorscsapást türelmes szivvel fogadtál, s aztán jön a fiad, s a helyett, hogy puha párnát tenne a vénséged ala, beborit gyalázattal, hogy szeretnéd odaüvölte^ ni az anyaföldnek: nyelj el, ha nem utálsz, mert sárosabb vagyok, mint te! - akkor igazán kimondhatnád mindazt a sok átkot, a mit én visszafojtok magamba, akkor igaaán téphetnéd a hajadat, szaggathatnád a melledet, és én meg is engedném neked, mert nem vagy férfi. - Szeretném tudni, mit teszek majd, ha megint a szemem elé kerül, ha majd egy este, gyertyagyújtás előtt, beállit ide, rövidre nyirott hajjal, mert a fegyházban tilos a frizura, hebegve mond jóestét és a kezét ott hagyja a kilincsen. Valamit teszek, az bizonyos de mit? /fogcsikorgatva/ És ha még tiz esztendeig ott fogják is, én itt leszek, mert élni fogok addig, annyi szent. Jegyezd meg, halál, mától fogva kőből vagyok a te kaszádnak, előbb kettéreped rajtam, semhogy kimozditsen a helyemből! i Klára: /megfogja a kezét/ Apám, jó volna lepihennie egy félórácskára! Antal mester: S almodjam azt, hogy gyerekágyban fekszel? Aztán fölriadjak, megragadjalak, utólag aztán észbe kapjak és igy szóljak: Édes leányom, nem tudtam, hogy mit teszek! Köszönöm! AZ álom elűzte a szemfényvesztőt és egy prófétát fogadott föl, aki véres ujjával igen rut dolgokra mutat, s nem tudom hogy,högy nem, de most mindent lehetőnek tartok. Huh, borzadok a jövőtől, mint attól a pohár viztől, a melyet megnéztem a mikroszkóp alatt - igy van-e kántor ur, - hiszen annyiszor elsillabizálta velem? Nürnbergben néztem meg a vasáron, s egééz náp nem tudtam inni! Mult éjjel azt a kedves Károlyt pisztollal kezében láttam: és amikor jobban szemügyre vettem, elsütötte fegyverét, kiáltást hallottam, de a lőpor füstjétől semmit sem láttam, s a mikor szétoszlott, nem láttam én ott szétzúzott koponyát, de a fiamuramból időközben gazdag ember lett, ott állott és aranyakat olvasott egyik kezéből a másikba s olyan volt az arca vigyen él az ördög, akkor sem lehet nyugodtabb arca az embe