Hebbel, Friedrich: Mária Magdolna; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1347

- 17 hogy hosszaban kettéhasítottam a papirost. Most nyugodt lesz az álma, de remélem, hogy az enyém is, ha egyszer majd melléje fekszem. Hatodik Jegese

t. Anya: /sietve belép/ Megismersz még? Antal mester: /a menyasszonyi ruhára mutatva/ A keretet igen, az még jó karban van, a kép nem egészen. Ugy látszik, hogy már nagyon pókhálós, de hát sok idő telt el azóta. Anya: Hát nem őszinte az én uram? lé hát nem kell őt extra dicsérnem, őszinteség a férjek erénye. Antal mester: Fáj neked, hogy husz éves korodban szebb volt rajtad az aranyozas, mint ötven éves korodban? Anya: Már hogy is fájna! Hiszen ha fájna, miattad is meg miattam is szégyenkeznem kellene. Antal mester: Akkor hát csókolj meg! meg vagyok borotválva s jobban, mint rendesen. anya: No nem bánom, de csak azért, mert látni akarom, hogy értesz-e még a csókhoz. Régóta nem jutott már eszedbe. antal mester: Édes anyjukom! Hem kivánom tőled, hogy te fogd be a szemeimet, nehéz sor az, vállalom én te melletted, de várd ki az idejét, hallod-e, hogy megkeményedjem, elkészüljek rá s ne csináljam kontárul a dolgoibat. Most még nagyon is korán volnál Anya: Hála Istennek, még egy darabig együtt maradunk. Antal mester: Én is remélem, hiszen egészen nekipirosodott az arcod. Anya: Mókás ember ez a mi uj sirásónk. Éppen egy sirt ásott, a mikor ma reggel a templom előtt elmentem és megkérdeztem tőle, hogy kinek ássa. "A kinek az Úristen rendeli, - felelte, - talán magamnak, hátha én is ugy járok, mint az öregapám járt, a ki szintén megásott egy sirt előre, s éjszaka, a mikor hazatérőben volt a korcsmából, beleesett s kitörte a nyakát." Leonhard: /a ki eddig a hetilapot olvasta/ A fickó nem idevaló, ugy hazudhat nekünk, a hogy kedve tartja. Anya: Kérdeztem tőle, miért nem várja be, a mig a sirt megrendelik nála? "Máma lakodalomba vagyok hivatalos s jó pró«