Hebbel, Friedrich: Mária Magdolna; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 1347

- 18 féta levén, azt is tudom, hogy holnap még zúgni fog bele a fejem. De az is bizonyos, hogy valaki még ma csúfot tesz rajtam halálával. így aztán, holnap kora reggel kéne kibújnom s nem alhatnám ki magamat." Antal mester: Hallja-e maga, Paprika Jancsi, igy szóltam volna hozzá hátha nem pásszol majd a sir? Anya: An is azt mondtam neki, de ő a sok csipős feleletet ugy rázza ki a könyökéből, mint ördög a bolhát. "Veit takácsról vettem mértéket - mondta - az pedig, mint Saul Király mindegyikünknél magasabb egy fejjel, már most akárki jön is, nem lesz kicsi neki a háza, ha meg tulnagy, senkinek sem lesz benne kára, csak nekem, mert mint becsületes ember, csak annyit kérek, mint a koporsó hossza, egy lábnyival se többet." Én beleszórtam a viragaimat s azt mond tarn: most már el van foglalva. Antal mester: Azt hiszem, hogy a fickó csak tréfált, ami már elég gyalázatos dolog. Sirt előre ásni, annyi, mint vakmerően föl allitpni a halál csapdaját; az ilyen gazembert el kellene csapni a szolgálatából. /Leonhardhoz, a ki a hetilapot olvassa/ Mi újság? Agy nemeslelkü emberbarát keres egy szegény özvegyet, akinek szüksége volna pár száz tallérra? Vagy pedig megforditva, a szegény özvegy keresi a nemeslelkü emberbarátot, aki adni akar pár száz tallért Leonhard: A rendőrség egy ékszerlopást tesz közzé. Csodálatos dolog. Ebből látni, hogy akármilyen gonosz idő jár is, még mindig akadnak köztünk olyan emberek, a kiknek ékszereik vannak. Antal mester: Ékszerlopás? Kinél? Leonhard: Wolfram kereskedőnél! Antal mester: Wolf - lehetetlen! Pár nappal ezelőtt Károly ott egy irószekrényt politúrozott. Leonhard: Ugy van pedig, az irószekrényből tünt el. Anya: /Antal mesterhez/ Isten bocsássammeg ezt a szavadat! Antal mester: Igazad van, alávaló gondolat volt. Anya: Ki kell mondanom, nem ugy bánsz a fiaddal, mint igazi apához illik. Antal mester: Asszony, ne beszéljünk ma erről.