Hennequin, Maurice – Coolus, Romain: Szerelem, ha megfogsz bennünket; Fordította: Komor Gyula; Q 1248

-21DEBISHí Még azt képzelhetné, hogy, /hátramegy/ JULIA: Igen igen,

1 bisd csak rám. LIH: /nagyon udvariasan, bókol/ Kisasszony • . . DEHiast /szárason/ len köszöntön önt, uramj • • • /Jelantákt ölen 1 /fölhalad a lépcsőn/ 12. jelenet, liroia, Julia, JULIA: los hát uram,' most tisztában van a helyzettel. Itt vagyok a családomnál. Minden per oh en várom az uramat,' és itt lesz egy hó» nap^L. Azon kivül szerétén és legkisebb kedven sincs arra, hegy megcsal J«sa„' önnel kevésbbé,' mint bárki mással. Ha ezt akarta megtudni, most már tudja ós most még mire vár,

J hogy távozzék? LIRl Várcin az első dért, аз olső hideget, .JULIA: /kevélyen/ UramI LIB: Vagy mondjuk világosan: Mikor mennek vissza a fővárosba, un nem megyek előbb mint önök,- mert ön nélkül Pária nom Pária, JULIA: Ah, ön ilyenre ia gondolI Itt akar letelepedni? /birola igenlőleg int/ Itt? Дкгоа igenlői eg int/ És mindezt csak azért, mert engem szeret? LIB: Édes Istenem, ugy van,' nagyságos asszonyom. JULIA: Le Mas ez képtelenság. Csak ügynökság utján ismer engem ós miosoda ügynökség utján. Meglátott egyszer az Élisóe-Beolus nton ... LIB: Boosánat: Az .mile Léohanel uton,

J az iinile Lechanel uton. JULIA: Véletlenül,' mer" véletlenségből. LIB: un nem hiszek a véletlenekben. JULIA: Én hiszek, uram. Ugy látszik, megtetszetten önnek. LIB: Hagyon. Hagyon nagyon. JULIA: Szerencsé tiens ég en re. LIK: Az én szerencsétlenségemre. SULI A: A ml szerencsétlenségünkre, % mert azóta ön elviselhetetlenné teszi számomra az életet. Azóta megtette magát az én testőrömmé,' azóta nem tágított mellőlem,' azóta üldöz,' ostromol," sarkiban van, Megelégelt да ezt az életet, érti, elég legyen. LIB: /Ugyanolyan mozdulattal/ Hát én,' nagyságos asszonyom? Mégis csodálatos,' hogy и(

Ца osek Smaga^ gondol e. folton os.>