Hennequin, Maurice – Coolus, Romain: Szerelem, ha megfogsz bennünket; Fordította: Komor Gyula; Q 1248

22 Önmagáról beszél. Hát én, hol mradok én? Mit mondjak én. Azért panaszkodik;

1 hogy elviselhetetlenné teszem az életét? ön meg ki- • birhatatLsaná tette az enyémet. Ha azt hiszi," hogy val о mi nagy mulatság az,

5 hogy egy hónap óta legszebb napjaimat az ön kapuja előtt töltöm ós a legszebb éjjeleimet azzal töltöm, hogy magára ^ I/ gondolok! ön azt mondja, hogy áldozat? M&w4( énf. Esküszöm magának, hogy egészen más dolgaim volnának;' mint hogy futkossak maga után ét órai teákra, divatkereskedésekbe és áruosernokokba. Ön tesz szemrehányásokat, Lagy3zerü, de hiszen én megduplázhatnám az enyémet. Tan egy kis vagyonom-; az igaz, de nem vagyok amerikai miliáráos. Katim azt mondom magának, hogy voltak kedveseim;

5 akik egy év alatt вш kerülték nekem annyimba,

5 mint ön egy hónap alatt, mit fog erre felelni,' asszonyom? JULIA

ï Azt, hogy távozzék,' uram* LIR: Kern, asszonyom,' nagyon 1з kényelmes volna. így nem lehet szabadulni az embertől.^fenéikül, hogy meghallgatna. JüLIA: lem akarok hallani semmit. LIR: Azon kellett volna kezdeni,

5 hogy Д1 ejtsen engem szereledbe. JULIA: Le hiszen nem tettem szándékosan. Liât n sem. JULIA: Ismételten figyelmeztetem," hogy minden pillanatban itt lédet a férj ©ín* LIR: 11 leszek ragadtatva, ha megismerhetem. JULIA: A férjem imád. LIR: Нету ire meg tudom érteni. JULIA: En meg szeretem az örülésig. í,Wi4e

rr LIR: Az M^-'í пш gyégyithatatlen.. JULIA: És hogy nagyon féltékeny. LIR: Az ő helyében én is az lennék. _ / • JULIA: ;s/a fülénél fogva t^-^i^t. a pályat udvarra " jy üttC ÍD«: U-ЬаьааЪоъl LIR: |Лз, nagyságos asszonyom, /Hallani Etiennenek hangját/ ВШЗШЕ1 /kinn/ Jé napot François, jó napot.