Le Sage: Turcaret; Q 1219

-12 Lovag; Pimasz kis nő volt, jól tette ho®r kidobta. * Frontin: Nagyon jól. Olyan szemtelen mint egy piaci kofa. Bárónő: Halálra gyötört az örökös okoskodásával. Frontiii: Mindenbe beleavatkozót, folyton tanácsokat osztogatott, a végén egésren behálózta volna a bárónőt. Bárónő: Már alig vértam hogy megszabaduljak tőle. Sajnos a szokás rabja vagyok és nem szeretek magam körül idegen arcokat látni. Lovag: Kellemetlen volnak ha első har .gjában teleduruszolná Turcaret fejét mindenféle mesével. Frontin: Biztosan megteszi az átkozott boszrrkány. Bárónő: Nem félek tőle. Nekem van magamhoz való eszem, Turcaretnek egy csepp sincs, én nemszeretem őt, ő vakon szerelmes. A végén még megköszöni, hogy Marinet elkergettem. Frontin: Nagyszerű! A köszönettel eQiűtt jutalom is jár. Bárónő: Шет elég azonban hogy marinetől megszabadultunk. Egyéb elintézni valónk is akad. Lovag: Mire gondol? Bárónő: Turcaret inasa ostoba, együgyű fráter, a legkisebb szolgálatra зет képes. Egy talpraesett, ügyes, találékony, leleményes, agyafutt fickót szeretnék a helyébe, aféle többre hivatott inast... Frontin: Talpraesett, ügyes, találékony, leleményes, agyafúrt, tehetséges, és igy tovább... Megértettem a célzást asszonyom. Irigylem önt ezért a kitűnő eszméért. Lovag : Valóban, Frontin na^on hasznossá tehetné ma^t derék pénzeszsákunk né 1. Bárónő: Majd én beajánlom.' A fő, hogy ugy táncoltassa a gazdáját, ahogy mi fütyülünk. V * Frontin: Ennél mi sem könnyebb... Ígérem, hogy Turcaret ur tánca a legmagasabb igényeiket is kielégíti majd. Bárónő: Az imént Turcaret egy tizezer aranyra szóló kölelezvényt ajándékozott nekem. Szeretném ezt pénzre váltani}, de nem ismerem a # módját. Kérem kedves lovag, intézze el helyettem. Odaadom önnek a kötelezvényt, váltsa kir rajta a gyűrűmet. Nagyon örülnék ha vissza kaphatnám. A feunnu-radó összegről majd elszámolunk. Fronti n: Nagyon helyes. Egy pillanatig sem kételkedjék bennünk úrnőm!