Meilhac-Halévy: Szép Heléna; Fordította: Karinthy Frigyes; Q 1196

- 33 - r* Me^Couaw ^ Caá CM>^ lull U /. <ft> Menelausz: Itt ez? /Ordit/ Itt ez? Kezdek gyanakodni. Orestes: /á színpadon megjelen a nőkkel, maja utána az egész személyzet le a nézőtérré és kézenfogva Menelauszt felviszik a színpadra./ !

tu't *><*<> c. Jelene

t , ' f (ro^rU^J Voltak, Men

eiausz. Menelausz: Itt vagyok, anyuskám. Heléna: /Nagyot sikolt és Menelausz karjai

Da esik/ A férjem, hát mégsem volt álom?! Menelausz: Micsoda álom? Én nem aludtam, én csax egy kicsit szundítottam és közben itt a feleségemet egy rabszolga ölelgeti. Ez az én formám. Heléna: Ne ordits ugy, kérlek! Meneiausz: Még ne is ordítsak? Ki ez a rabszolga? Heléna: Inkáob arról beszélj, hogy mért nem sürgönyöztél Krétából, te csúnya... azt hittem már megfeledkeztél rólam. /Hozzásimul/ Menelausz: Hagyjuk a főzést. Ki ez a rabszolga.... Heléna: Milyen vidék az a Kréta? Te, lehetne oda menni nyaralni? Vadásztál? Menelausz: /Páris arcába néz./ Szent Isten, ez Páris herceg! /Megtántorodik/ Heléna: Jaj, drágám, biztosan tengeri betegséget kaptál. Menelausz: Azt nem, de még kaphatok! Micsoda disznóság ez! Páris hercege a feleségem hálószobájában éjszaka. Hallatlan, az ember csak kiteszi a lábát! Hé, emberek! Páris: Ne ordítson! Meneiausz: Ne orditsak? Hat mit csináljak. Dehogy nem orditok. /Ordit/ Páris: Legyen esze, ilyen esetekben a férjek inkább hallga tnan:. Meneiausz: Én nem vagyok férjek, én én vagyok, a Menelausz, a szegény kis megcsalt, árva, anyátlan, apátlan Menelausz. Jaj