Meilhac-Halévy: Szép Heléna; Fordította: Karinthy Frigyes; Q 1196

- 26 Páris: Hogyan mernék haragudni? /Szünet/ Heléna: Talán azért haragszik, mert megvárattam? Páris: Oh, ami a várást illeti, abban gyakorlatom van. Heléna: Ejnye, ejnye, milyen maliciózus. Páris: /Hirtelen/ Mondja asszonyom, tudja-e, mit jelent az, hogyha egy férfi elszánta magát valamire? És elhatározta, hogy az élete árán is eléri azt, amit akar? Heléna: No, ne ijesszen meg! Fáris: Azt nem. He talán foglaljon helyet. Szeretném, ha nyugodtan meghallgatna. Heléna: Parancsoljon. /Leülnek/ Páris: Mint ahogyan a lapokban olvashatta asszonyom, abban a szerencsében részesültem, hogy Vénusz ideigérte nekem a világ legszebb asszonyát— Amikor kegyedet megláttam asszonyom, azonnal tisztában véltem lenni azzal, hogy megtaláltam azt, akit Vénusz nekem igért— De az az érthetetlen ellentállés, amit tapasztalnom kellett, mintha azt mondanák, hogy négse kegyed a világ legszebb asszonya. Heléna: /Felugrik/ Igazán? Nagyon kedves. Hát akkor mit akar tőlem? Mit molesztál?Menjen és keresse! Biztosan meg fogja találni. Ajánlom figyelmébe Parthenis kisasszonyt, vagy a kis államtitkárnét, vagy talán az erényes Penelopét, vagy Niobét, aki telesírja a fejét, vagy mit bánom én, akár a Gracchusok öreganyját, az is nagyon szép nő, csak engem hagyjon békén. Tulajdonképpen mit akar tőlem? Hivtam én magát? Azt sem tudtam, hogy a világon van? Páris: /Türelemmel hallgatja, cigarettára gyújt./ Heléna: Hát mit ül itt? Kenjen, szaladjon már, keresse. Páris: Nem keresem, mert a felsorolt kitűnő hölgyek nem azok, akit nekem megígértek — Heléna: Hát akkor ki az?