Meilhac-Halévy: Szép Heléna; Fordította: Karinthy Frigyes; Q 1196

- 12 - • Oha le ha s : Talán méltóztassál sajátkezüleg megszólítani. Heléna: Igazad van. Ez a végzet ujja! Hagyj magunkra, meg fogom szólitani. Chalchas: [félre] Szegény Menelajcsi! '9. Jelenet t,' U^cmí f Páris: ühJ Vénusznak jó islése van. Gyönyörű nő, meg kell adni. r Heléna: Mi a neved? / Paris: [Sarkantyúját összeüti, m% meghajlás] Magas fajedelemnő! Heléna: Mondd oh ifjú! Valóban halandó ember vagy? ... Az% beszélik, hogy mostanában az istenek megtréfálnak bennünket. Pária : [Szerényen] Halandó vagyok. Még hozzá egyike a legegyszerűbbeknek. Heléna: Hihetetlen. Mondja, maga csakugyan egy közönséges pásztor? Páris: áz vagyok. Heléna: Tudod, hogy hallatlanul szép vagy? Páris: [Meghajol] Pejedelemnő! Heléna: Ha ne értsen félre - artisztikus szempontból. Tudja festői szempontból dekorative le fogom festeni... Mutassa csak a profilját. [Lorgnont vesz elő] így .... jobban .... [Páris engedelmeskedik] maga ülhetne nekem .... tudja, mint modell .... nagyszerű, tökéletes! Páris: [félre] Vénusz, köszönöm neked! Heléna: Egy szép pásztor nem csúnya - persze ugy gondolom, mint modell. De most mennem kell. Unalmas etikett! Páris: ás nincs rá mód, hogy megállitsuk az időt? Heléna: [izgatottan] Hogy érti ezt kérem? t Páris: Hát lehetetlen az, hogy a szegény pásztor felemelje tekintetét a legszebb királynőre? ás hogy a legszebb királynő letekintsen a' zegény pásztorra? Heléna, Páris, majd Chalchas.