A zene szerepe az operettben; Q 790

•18 Még egyszer az operettrő

l, /Az o

perett-értekezlet tanu

lságaihoz/, /Részletek./ Irta a Groseva, A Művészeti Bizottság vezetésével működő Zenés Szinházak főosztálya "A szovjet operettek kérdései" címen május végén értekezletet hívott egybe. Az értekezlet szemléltetően bizonyitotta a szovjet operett szinházak komoly eszmei-művészi fejlődését. Még 9-lo évvel ezelőtt a zenés-vigj át ék műfaj elméleti és gyakorlati szakemberei, a fejlődés uj utjának keresése közben a klasszikus és jelenkori nyugat-európai operettek között ingadoztak. Ha Sztanyiszlavszkij módszeréről említést tettünk, ez az operett művelői között ironikus nevetést váltott ki, 194ő-ban az operett-értekezleten az előadó azt a kijev lentést tette, hogy "az operett vígjáték, amelyet részben zenében fejeznek ki," Ma ez a megállapítás történelmi csodabogárnak hat, A szovjet operett területén működők határozottan elismerték, hogy müvészetük létjogosultságának utja: a harc a népért,, a legjobb haladó nemzeti hagyományokért, de mindenekelőtt az orosz zenés-szinházak hagyományainak alkotó továbbfejlesztéséérto Lehetetlen meg nem látni itt a Párt jótékony, irányító, utmutató szerepét, amellyel fáradhatatlanul harcol az eszmei mondanivalóért és a szovjet művészet minden műfajának tisztaságáért. Az operett és a zenés-vigjátékszinházak megerősítése után a rendezők, színészek, zenészek, az uj kádorok egyaránt világosan megértették, hogy műfajuk létjogosultságának alapja éa főfeladata: az általános kulturnivő emelése, - ez a kulcsa a nehézségek elhárításának, amelyek gátolják a szovjet zenés-vigjáték fejlődését, A feladat megköveteli az összes tartalékok mozgósítását mind szervezeti, mind művészeti téren. xxxxxxxxxxx A karmester szerepe a színházon belül még erősen alárendelt, Ez a tény Tumanov előadásában is érezhető volta Tumanov csupán olyan minőségben emlékezett meg a karmesterről, mint akinek csak a zenekarhoz van köze, csak abban illetékes, de megfeledkezett a karmesterről, mint az énekesek nevelőjéről, mint az összes előadások zenei vezetőjéről. Jól emlékezetünkbe kell, hogy véssük; az operett-szinházban csak akkor lesz tekintélye a karmesternek, ha egyenlő lesz a rendezővel, aki az előadást rendezi, majd csak akkor lehet jogosan zenés-színháznak nevezni az operett-szinházat. Az értekezleten nem egyszer hangsúly ózták

Ä hogy eszmeileg és művészileg teljes értékű operettet követelnek. De mivel az operett alapja a vígjáték, tehát nem mindenféle tartalom és alak ábrázolására alkalmas kif e jez ő eszköz. Meg kell említenünk, hogy etbon az állításban /mint sokminden másban is/ positiv szerepe van azoknak a kritikáknak /az ope-