A zene szerepe az operettben; Q 790

- 19 « re tt-kérdésről/, amelyek az újságok hasábjain megjelentek ás azoknak is, amelyek zártkörű beszelgetés formájában zajlottak le a Zenei Szövetségben. Nagyon sok eddigi kritikával egyetértett maga az értekezlet előadója Tumanov is. Itt azonban meg kell, hogy álljunk, mert figyelemreméltó volt Tumanov áles vitája, amit. Nyesztjov zeneszerzővel folytatott az értekezleten, az operett-műfaj színpadi sajátosságainak meghatározása terén. Hadat üzent Nyesztjovnak azért az igyekezetéért,hogy Nyesztjov az operettet a vigoperáhofc akarja közelhozni, könnyű, népszerű tartalmánál és formájánál fogva. Tumanov az operett védelmére kelt, azt állította, hogy az önálló mtifaj «Az- előadó azonban nemcsak, 4 hogy nem tudta bebizonyítani az operett és a vigopera közötti jellegzetes különbséget, hanem meghatározásának lényege a^ volt, hogy végeredményben ő is egyesitette a kát műfajt« * Egyetértünk Tumanov meghatározásával, hogy "az operett; vígjáték, amelyben a fő mondanivaló, a konfliktus, a szereplők jellemei, a zene és az ének eszközein keresztül jutnak kifejezésre". Természetesen helyesebb lett volna, ha a zen és-színházművészeti vezetője nem választja külön az éneket a zenétől, hiszen az ének is elnősorban zene. De nem is az- a lényeges, hanem ahogyan befejező mondatában meghatáro a az operett, vájjon nem lehet-e azt a vigoperára is vonatkoztatni? Tumanos csak a főszereplőktől követeli meg a zenei jellemzés kifejezését, ugylátsz-ik az- operettbon lehetséges, hogy a másodrangú személyeknek ne legyen z-enei jellemzése ? Természetesen a vigoperában ez lehetetlen - de az operettben is az. Nehéz lenne olyan klasszikus operettet említeni, ahol az epizódszereplőknek'ne lenne zenei jellemzésük. Igaz, eg^es operettekben még a fősz-emélyek sem énekelnek, mint például a uSzuvo~ rocská"-ban

0 De az ilyenfajtáju gyakorlatot maga Tumanov is elitéli

c Éppen ezért a "fű" szót a nem jel átgondolt megfogalmazás számlájára irjuk, mert különben az jönne ki a meghatározásból, hogyaz operett,,.azonos a vigoperával. Ennek nem mond ellent Tumanovnak az az állítása sem, hogy "az operettben a megirt vagy átirt szöx veg alapját ugy kell lerakni, s ennek olyan jellegzetesnek kell m, lennie, mint ahogy azt az eredeti vígjátékban megköveteli a műfaj. De hiszen ez a vigoperánál is elkerülhetetlen« "A Sevillai borbély"-t 4 is Beaumarchais vigjtáékának megfelelően dolgozták át vigoperának Rossini számára, stb. Szükségesnek tartom megvilágítani, hogy mihelyt az operett-szakértők a fejlett zenei dramaturgia követelményei szerint a helyes útra térnek, az operett következetesen formája szerint ikertestvéréhez - a vigoperához közeledik. /Ezzel az értekezlet csaknem összes résztvevői egyetértettek/, Vegyük példának Offenbach? "Banditák" c„ müvét. Pejlett kórusaival és együtteseivel - formája' szerint miért ne volna opera? De minél jobban elkorcsosodik a nyugateurópai burzsoá művészet»minél mélyebbre süllyed eszmei mondanivalójában, annál inkább távolodik el a nyugati operett a vigopera formájától. A szereplőknek