Raugul, Rudolf Davidovich: A színpadi arcfestés; Fordította:Balogh Pál; Q 709

- 12 egészíti ki. A női /"dan"/ szerepeket betöltő színészek általában csak az arc szépítésére használnak rizsport, pirositót, szem- és szemöldökfestéket . A kinai és japán színházban szokásos arcfestés anyaga és technikája természetesen egészen más, mint az európai színházaké. Arcfestékük vizben oldható, száraz anyag, amelybe oldás után néhány csepp olajat kevernek, hogy az arcon megszáradt festék fényes, szinte lakkozott felületet alkosson. A leggyakrabban használt szinek: fehér, fekete, piros, zöld,f kék és sárga. A festéket kézzel kenik az arcra, s ujjal, vagy ecsettel igazítják el. A színészek mind gyorsaság, mind pontosság tekintetében valóságos virtuózai az arcfestésnek. A japán "No" színjátékokban a főszereplő,ősi hagyományoknak megfelelőmé maszkot visel, amely az egyes jellemtipusokhoz igazodó néhány mintától eltekint*», mindig változatlan. A mellékszereplők, még női szerepekben is, festetlen arccal játszanak. A japán "Kabuki" színjátszásban viszont, amely a XVI.századbeli késői feudalizmus korában született meg, az arc kendőzése és festése igen hasonló ahoz, amit a kinai színházakban láttunk. A Kabuki színjáték jellegzetes szereplőit is szinek jelképezik. A hős arca pl.fehér, piros vonalakkal; a gonoszé fehér, de kék, vagy barna vonásokkal; a bosszúálló arca f piros? Buddháé: arany. /$.és 10.ábra/ AxKKhÄk±x£gi±8gxekMxsxÄTOpiti±xixxxx±ÄKkx£ekkipBrik A jellegzetes arcvonásokat stilizált, éles formájú, festett vonalak hangsúlyozzák /Szemöldök, ajak, ráncok, szakáll s tb/. Az arcfestés művészete szigorú, kánonszerü szabályokhoz igazodik s e szabályok nemzedékről nemzedékre szállnak, anélkül, hogy megváltoznának. Erre igen jellemző a Kabuki arcfestésről szóló japán könyv szövege, amely már az előszóban figyelmezteti a kezdő