Raugul, Rudolf Davidovich: A színpadi arcfestés; Fordította:Balogh Pál; Q 709

- 12 kisebb lett....Egyszeriben törődött, vén ember állott előttünk: állá leesett, szája elpetyhüdött, mellkssa behorpadt, s.z öregség jellemző . pocakja kidomborodott, pzeme-tekintete elve sztette fényét, mintha elborult volna, mint a félig megvakult öreg kutya szeme. Valóságos emberi roncs volt, amint gyenge iábbal, óriási cipőben akadozó lépéssel elcsoszogott mellettem a színpadra vezető ajtóhoz. Csodálatos hatást gyakorolt ránk". Más helyen ezt irja Lenszkij: "nem elég, ha a színész jól festi ki xxxák az arcát: a maszkot is jól kell viselni, ügy kell megválogatni a maszkot ós a hozzávaló mimikát, hogy annak egyetlen jellegzétes része se menjen veszendőbe a néző számára!"* Nyilvánvaló, hogy az arcfestés eszközeivel csak az tud igazán bánni, aki arcának kifjezőkészségét tökéletesen ismeri s emellett a maszkirozás eszközeivel is tud élni. Az arcnak egyéni jellege van s ha ezt tanulmányozzuk, akkor mindenekelőtt meg kell ismerkednönk a fej plasztikus anatómiájával. Arcunk szerkezetének, anatómiájának megismerése, a további munka során megkönnyíti az arcfestés fogásainak megértését. Csak anatómiai ismeretek birtokában tudjuk a azinész természetes arcának adottságai és az arcfestés közötti szerves kapcsolatot megteremteni. A koponya. Az emberi koponya anatómiai szempontból koponyacsontokból /a kop ponya üregeit alkotó csontókból/ és arocsontokból áll /26-29 ábra/. A koponyaüreget a homlokcsont, a koponyatető-csont, a rácsozott és ékosont** zárja be. A koponya hosszúságának és szélességének kölcsönös aránya szerint ' hosszú, rövid, magas és gömbölyded típusokat különböztetünk meg. +A.P.Lenszkij: Jegyzetek a mimikáról és az arcfestésről. Artiszt,1890, Ororszul.+

+ütóbbiak a koponya belsejében vannak. -