Raugul, Rudolf Davidovich: A színpadi arcfestés; Fordította:Balogh Pál; Q 709
- 12 szobron látott hajviselet xzexxk szerint nyírattam meg. Ez az ujitás olyan nagy visszhangot keltett, hogy alig egy hét mul%a már az egész fiataléág ilyen hajviseletet hordott. Innen eredt az "á la Titus" hajviselet""'' A szerep lélektani individualizálása felvetette Talma előtt az olyan arcfestés kérdését is, amely a jellegzetes ákáx ábrázolásnak az eddigieknél sokkal kifejezőbb eszköze s amely az udvari szinmüvészetben e$£ig ismeretlen volt. Hasonló változást lehet megfigyelni az orosz színjátszásban is. A XVII.sz.-ban a Knyazsnina- és Szumarokova-féle tragédiák szereplői még általános eszméket vagy szenvedélyeket testesítettek meg s csak másodsorban és lényegesen kisebb mértékben igyekeztek egyéni karaktereket a színpadra vinni. Természetes, hogy azokban az időkben x Dmitrevszkij "Népbitorló"-ját /Szamozvanyec alakítása/ tussal festett kis bajuszkával, a tarkón fekete szalagcsokorba kötött sima és rizsporos hajviseletben kellett eljátszani. "Büszke és gondosan kimért gólyalépések} megálláskor különös lábtartás: a hátrább maradt lábnak egy ideig ujjhegyen kellett lebegnie; göndörhaju, gömbölyded fej; patétikus, szinte éneklő hanglejtés - ezek voltak a hős immertetőjelei. Az intrikus viszont kócos, vörösszinü parókát viselt; fejtartása lehorgasztott, tekintete szikrázóan éles, homloka alacsony volt." Ezek a vonások jellemzik az akkori idők szinpadi alakjait. + + A komédiázásban mi nagyobb bátorsággal nyulunk a való élet kézzelfogható anyagához. V.V.Szamojlov már a vaudevillekben bámulatmaméltó és mesteri arcfestést végez. "Szamojlov kitűnően alkotja meg maszkját, amely +Talma: Memoires. Orosz Akad.kiad.1931. - II3-I64 1. + +"öreg színész". Moszkvai Kis Színház gyűjt. A harmincas és negyvenes évek Kis Színháza. M.Giz. - Oroszul. 212 1.
