Raugul, Rudolf Davidovich: A színpadi arcfestés; Fordította:Balogh Pál; Q 709

- 12 akkori izlés xxsxtxk a tragikus maszkok nyitott száját természetellenesnek tartotta. A középkor misztériumjátékaiban szereplők közül csak azok viselte

k maszkot, akik a poklot megszemélyesítő alakot vittek szinre: sátánt, ördögöt. A fejlődés során az erkölcsi tanulságokat hirdető szindarabokkal együtt ismét kialakultak bizonyos álarcok, amelyeket jelképes, vagy jellegzetes személyiségeket alakitó szereplők viseltek"

1". A többi szereplő azonban az alakitott tipusnak megfelelő arcfestést és parókát használt. A vidám darabok szereplőinek /farce/ arcfestése és kendőzése csakhamar élénken hangsúlyozott bolondos /buffo/ jelleget ölt. Az itt használt arcfestés egyik jellegzetes formája, a liszttel fehérre kent arc, a cirkuszokban mind a mai napig fennmaradt. Az arcfestés igen nagy fejlődést mutat a XVT.sz.közepén elterjedt "commedie deli'arteí-ban. A commedia dell'arte maszkokat használ s ezek szerves összefüggésben állanak a műfajjal, sőt tulajdonképen az álarcok teremtették meg ezt a különleges műfajt, amelynek jellegzetességeihez tartozik a rögtönzés éppúgy, mint a buffo és más állandóbb tipusok szerepeltetése, továbbá a különleges játékstilus és az álarc. Maszkjai - a klasszikus maszkokkal ellentétben, - csak félig takarják el a szinész arcát s ezzel sajátságos mimikára adnak lehetőséget. A maszkokat a komédiák mindig visszatérő négy szereplőtipusa viselte: a Pantallone, a Dottore, és a két szolga. /l6.és 17.ábra./ Goldoni emlékiratainak II.részáben

+

+ igy jellemzi az egyes maszkokat: Pantallone - sötétbarna félmaszk, amely hosszúkás, túlméretezett és nevetséges alakú, kis szakállal és fekete bajusszal. A Dottore: "furcsa +P1. Fortuna maszk, amelynek fél arca vidám, másik fele pedig siró volt. +

+Orosz akadémiai kiad.1935. 239 1. -