Dr. Hevesi Sándor: A szavak dramaturgiája Q 705
Pusztán értelmi szempontból mérlegelve a szó lehet tárgyi»® és tárgyilagos. Például ebben y mondatban: Páratlan napokon >am» - a páratlan szónak olyan pontos, világos, ejrerteliaü, elvont ét egyúttal valóságos Jelentése van, ho„y épenséggel dr-raaiatlan. Je tegyük föl, ho^y a*cár a mindé napi életben egy liatal e ibér meglát egy szép asszonyt» s amikor kérdezik tőle, milyennek találja, azt teleli: páratlan. ;>s mar nem tárgyi megalla pitas, hanem drauai nyilatkozás, mert érzelmi állásfoglalás van benne, s azonkívül akármilyen szép az illető aszszony, okvetlenül van benne némi emotionalis tulzas, ami a "Páratlan napokon zurva" páratlanjában se . desetre sincsen rae t a. Jsakhojy - es itt értünk el a kérdés magvahoz - ha most fölteszezuic, ami nagyon lehetséges, hogy ez a mondat: "Páratlan napokon zárva" benne van egy drami párbeszédben s a színpadról jcell elmondania valakinek, a.-.kor ezt a mondat is egyszerre elveszti tárgyilagos közömbös arcát s kétségessé válik. Pert ami a szinpadr ról hangzik el, annak okvetlenül dramainak kell lennie, va.jris bizonyos előzmények és bizonyos következményeket keresztező pont> Ján kell állania, vonatkozásban kell lennie az illető személlyel, helyzettel, szóval az egész mesével. A színpadi párbeszéd szavai csak gesztus-jelek, élmény-szimbólumok, a belső történés fonetikai vetületei, a drámai müoen minden e 0yes szó csakis a teljes Összefüggésnek, minden lehető vonatkozásnak segitaégével élhető át és formálhat> ki. A drámai színpadon a szó értelme csakis a cselekvényből derül ki, egyidejűleg optikai és akusztikai valóság, s igaz jelentését ouakis a mimika és inton^lás hozhatja ki és igazolhatja. Minden szó úgyszólván a korlatlan átélési lehetőségek írontja, de viszont csakis abból a sokrétű, rejtélyes, bonyolult asszociáció-tömegből f orra«JLhato, amely végighúzódik a
