Dr. Hevesi Sándor: A szavak dramaturgiája Q 705

delkezésérex "Na ladd, ha saajaskodni t .cisz, én is tudok." A má sodik felvonás nagy sar monológjában, ahol lel akarja korbácsolni magát a bosszúra s na^y szavakat mennydörög, par pillanattal később ijy beszél önmagáról* Kily szakér vagyok, szavakkal hütöm a szára, mint folyó éa szitkozódom, mint egy nőcseléd va^gr szobasur* ló, píujf Keserű, leküzdhetetlen Öngúny ez, nely minden egyoldalú pathetikumot leszállít a raaga valóságos értékére, Hamlet és Hacbeth egy agának gyermekei, de Hamlet száján keresztül ugyanez a Shakespeare nem hisz Hacbeth szavaiban. Nyilvánvaló, hogy le kell tépnünk a szavak álarcot, hogy megláthassuk i„azi dr-mai mivoltukat, hogy hozzáférkőzhessünk a valódi asszociációkhoz, a tudatos és öntudatlan lelki rugókhoz, szóval az élményhez, amelyből kiszakadtak. Amit a színész nem tud átélni a maga és a közönség számára /az élmény kifelé az egyéni alakitast és a szereppel valc teljes Összeforrást jelenti/, amit csak elszavalni vagy elszónokolni lehrt, de nem ábrázolni, az nem drámai szöveg, nem szinpadi szöveg, nem színdarab és nem költészet hanem esak retorikai, vagy lirikue pótlék, szinpadi szurrogátum, ahogy Péterfy Jenő mondotta* Rossz helyen aikaltÄZOtt ál-irodalom, mely végre is kihull az igazi színjátszás k-rétéből. IV. addig arról volt szó, hogy a dramai költő a maga mélységes élményéből átteremti a nyelvet, mint Shakespeare és mások. 3e ezzel a kérdésnek csakis egyik oldalára sikerült rávilágítanunk. T i történik akkor, ha a dr iüairó a maga teljes szót-r^t a köznapi és konvencionális nyelvből meriti? Vájjon elvileg lehetséges-e az ismert, elfakult és elosepelt, szürxe szavakba uj életet ömleczteni s azokat ugy dramatizálni, ho^ mint friss él-