Dr. Hevesi Sándor: A szavak dramaturgiája Q 705

rné nyszinb luciol: t'-dúlnak elénk e olyan hatost keltenek» mintha csak noi>t ez illettek volna? Raoine, a franciák legnagyobb drámaÍrója» a szó útszéli értelmében sohasem volt olyan keltői» mint Viotor hugo vagy épen draond ho

stand. indi

0 csak a legköznapibb szavakat használja, válságos képiszonyban szenved s Hostand hatul as romantikus lexikonjához képest nagyon sovány Klasszikus szótarral dolgozik. De Racine párbeszédeiben a legigénytelenebb * és le Jcopottabb szavak a bennük lappang' energia és a végsőkig sűrített feszültség révén ol; an bonyolult lelkivuls«.gok, olyan erős lélektani helyz tek eziiblumai, ho^y neiyaé«, és tömörség tekintetében szinte egyedül uilanak az egész világirodalomban. Az Aullszl Iphigenia első Jelenetében Areas, a vezér, az éjtszakar 1 beszélve Agametjnon királynak ezt mondja: "als tout dort, et l'ar et les vents* et Neptune. Az utolc , a "eptunc azót nos számítva, amely tenger helyett «dl s amelynek a mai elgcrögtelenitett világban nincs élaénytartalma a hattere» - a sor csodálatos. 'ügyszerű, tömör, fojtó, druaai és zenei egyszrrre. Csakhogy az ilyen kifej ezésmdnak keserves végzete az, ho _y szinte ft lefordíthatatlan, a kilencvenes évek elején az niezerült magyar fordításban ezt olvassuk: "Hisz minden alszik: szél, Neptun» sereg" - akkor sz'tárftlag rendben van a dolog, de költőileg a cor ki van végezve* Tradutore - traditore, mondja az olusz /fordít ferditő/. Neptunnak nem lehet középen állnia, nert legfeM tagja a fokozásnak, a névelőket nem lehet elhagyni, mert Ők adják a nyomatékot» úgyhogy ha azt mondom: Nem mozdul itt a had, a szél, a tengeristen, - ez ski j , de némi fogalmat ád az eredetiről. Ábrányi üail, ki maja is költő volt, újból lefordította ?haedx«t, ezt »remekművet* de mar azzal, hojy a rimes alexandrinus helyett