Dr. Hevesi Sándor: A szavak dramaturgiája Q 705

- 19 dig a legnagyobb lélektani éa drámai süritéo ered nye, és ifccine-nal való rokonsága épen abban «dl» hogy 5 a különös» tépett, zavart lelket közönséges, egyszerű, mindennapi szavakkal beszélteti, hogy a legnagyobb életiiiuzit p«trosithaesa a szándékolt legnagyobb drámai feszültséggel, -gy az ő társadalmi drámáiban a szónak egyáltalában nincs önálló költői értéke va^y külön nyelvi ezépsé^e, az Ő szaval: keresztezések, ccoK pontok, tömörített és 3 ölti tett sziub 1 :uai a bonyolódott emberi és lelki folyamatoknak, de épen ezért gyakran oly végzet8zerüek és végzetteljesek, hogy hozzájuk képest Jc dr-aairók tüzes és lobogó kitörései konvencionálisán és szónoklasan hatnak. Ha hank doktor a 111. felvonásban azt mondja Nórának:

".lud jék j 1, - és köszönöm a tüzet", - a szavak olyan közönségesek, hogy az életben is bárhol, bernikor, b^rki elmondhatna va^jr elmondhatta volna őket: csakhogy a szavak dr-aai beállításuknál, helyzeti energiájuknál fogva /iái ismerjük doktor ;ank és Nóra helyzetét ób viszonyát/ lélekzetfojt feszülteéget keltenek, mert minden ugy hangzik, mint egy buoouző életnek halk, elhaló sóhaja, raint egy halálraítéltnek örök lemondása, mint mélyaégec köszönet rég eltűnt és soha vissza nem hozhat' örömteljes rákért és percekért, - sz'val: a szürke szavak takar Ja alatt pompuzik és virul a drámai élet. r> ha pár perccel később Helmar azt kérdezi Nórától»"Hit csinálsz ouabent?" Nóra azt feleli: "Leteszem a maskarát", - mire Keiner azt mondja: "Nagyon helyes" pár úgynevezett természetes és konvencionális mondatban - mint a hamu alatt égő jyilkoa parázs - ott van előttünk férj és feleség kibékíthetetlen drámai konfliktusa, Helmer gyanútlan, naiv egoizmusa a a félreértett asszony végső keserűsége, mely eljutott a nagy leszámolásig.