Dr. Hevesi Sándor: A szavak dramaturgiája Q 705

17 » rímtelen jambusokat használt» felborította üaelne egész ez'-dialektikáját. Az eredetiben Ihaedra ezeket nondja Hyppolitrl, akit őrjöngőn szeret» aki viszont Arioiába szerelmes« Les a-t-on vu se parier» se cheroher Dans les fonds des forets allalent lis se aaoher? Lésas! Iis se voyaient avec pleine LICKNCS Le oiel de leure souplrs approuvait l'IHHOCSNCS Iis suivaient sans remorda leur penchant amoureux Teus les Jours se levaient ólaira et sereins pour eux. Ezt a tömör, tiszta, triviális szavakból szőtt hat sort br-nyi majdnem kilenccel adja vissza; / Látták masok is, Ho^y súgnak-búgnak, hogy keresik egymást, *-ej tette őket a homályos erdő? Jaj! szabadon találkozliattak ők. Az égre lengő ártatlan sóhajban Nem volt se bün, se szégyen, kölcsönös Szerelmük lángja ti ez t-m lobogott. A fölkelő nap nyájas fénye iidvöt Hozott nekik! Forditás helyett körülírás, klasszikus egyszerűség és tömörség helyett romantikus; d szités meg sz bőség, .aoine-nal nem súgnak bugnak a szerelmecek, - ez nem is Illenék a tragédia méltóságához nála a homályos erdő sem rejti őket, lianem ók vonulnak el az erdő mélyébe, I .seine penchant auoureux-t mond, szerelmi vagyat s nem é

öre lengő sóhajt, arai egészen másfajta költészet szót*ráb l val" s meghamisítása a racine-i élménynek, melynek alfája és ocieguja a lélektani és drámai valóság, iiaeine nyugodtan lelki ismeretfuröal ás t mond /sans renords/, a fordit ezt Írja» se bün, se szégyen, i-acine éles drámai rajz, a forditus zavaros festmény, Csakhogy vannak rajzok, a elyek teljes feotőisé^el hatnak, és megforditva, vannak festmények, amelyekben ha nem lát is az ember vonalakat, mégis lineárisak és ebben rejlik a racine-i »»dialektika problémaja. haoine lineáris és mégis festői bősége van. Viszont ha az ő lapidáris