Solt Andor: Vezérfonal a magyar színház- és drámatörténet anyagához (2. rész: a reformkor); Q 688

- 40 í , >\- 13. Vörösmarty szini kritikái az Athena'aum c, folyóiratban láttak napvilágot, amelyet Bajzával és Toldyvpl együtt ő szerkesztett. A Nemzeti "Szinház megnyitását követő első három évben - Bajza és Toldy másirány elfgolaltsága következtében -\ csaknem egyedül ő vezette a folyőriat "Halvar .iátékszini króniká"-iát. Amikor pedig 1841-ben a szinház vezetőségével történt nézeteltérések miatt beállott násfélévi szünet után a folyóirat szihházi rovata újra negindult, ha kisebb mértékben is, de még egy fél évig folytatta • • esirányu tevékenységét. \ •• Pp

gIM i Vörösmarty ssini referátumainak jelentőségét abban kell keresni, hogy a Dramaturgiai töredékek-ben kifejtett művészi alapelveket a Nemzeti Szinház előadásaival kapcsolatban konkretizálta s ezzel ' a haladásért folytatott harcot kitérjesztette a színjátszás, sőt a szinházvezetés területére is. Vörösmarty világosan felismerte drámairodalom és színjátszás kölcsönös összefüggését: tudta, hogy a Nemzeti szinház csak akkor válthatja be a hozzáfűzött reményeket, ha a kettő párhuzamosan, egymással szerves kapcsolatban fejlődik. Nagyrabecsülte a szinész munkáját, egyike volt az elsőknek, akik nálunk kimondták, hogy a színjátszás teljes értékű művészet. A harmincas években meginduld szépirodalmi folyóiratok /Honművész, Rajzolatok, Társalkodé/ szinikritikái nem sok segítséget nyújtottak« Hol túlzottan magasztalták, hogy gorombán ledorongolták színészeinket - bizonytalan elvekre épitve, kicsinyes, személyi torzsalkodások, alantashangu hírlapi polémiák fordulatainak befolyása alatt. Vörösmarty volt az első, aki kitartó következetességgel nevelte színészeinket, nemcsak egy magasabbrendü játékstílus követelményének