Krisztyi, Grigorij: Sztanyiszlavszkij operai munkássága; Q 665

\ - 4 egész hallgatóság "bőgött, és csettintgetett a nyelvével stb. szóval kapcsolatos De a dikciónak ilyen mechanikus kidolgozása á munkának csak élső láncszeme, első szakasza volt. "EIS A mássalhangzó a keret, vagy váz, de a szó lelke a magánhangzóban van - mondta konsztantyin Szergejevics. Ejtsenek ki valamilyen szót. Tegyük fel ezt hogy"t

enger". Az "e" hangokban aszerint hogy hogy ejtik ki, hol szélcsend, hol vihar van." Konsztantyin Szergejevics a magánhangzók sokszinüaégében látta a vokális kifejezőerő legfőbb titkát. Ezt a kifejezőerőtí nem mebhanikus, hanem szerves uton igyekezett elérni, vagyis hogy a szinész legelőször is kitűnően lássa belső látásával azt, amiről énekel.>,A dikció^ hibáit nem a nyeÍvben, hanem a képzeletben kell kijavitani," mondta. Sztanyiszlavszkij gyakran ajánlotta az énekeseknek, hogy mondják el az ária, vagy románc tartalmát. Egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez sohsem sikerült egyszerre. Az énekesnek ahhoz hogy saját szavaival el tudja mondani a románc tartalmát, rendszerint magában el kellett énekelnie. Összeszedni a szavakat s aztán áttenni megszokott emberi beszédre.Az énekesek igen rit kán tudtak válaszolni arra a kérdésre, hogy miért ejtik ki a szavakat. Konsztantyin Szergejevics kérdései elementárisán egyszerűek voltak. Egyszer az egyik énekesnő Csajkovszkij "Ha tudtam volna, ha sejtettem volna" cimü románcát énekelte el. Hogy Sztanyiszlavszkijnak kedvére tegyen, az elhagyott