Feldmann, Miroszlav: A hátországban; Fordította: Áchim András; Q 662

-ÖOOrnagyné: hőcsáss meg.. «.nagyon kérlek, bocsáss meg., »de az idegeim, Be olyan boldogtalan anya vagyok! Vera: Igen, tudom... te vagy a boldogtalan. Őrnagyné: Szavadat kuli, hogy add, hogy erről senkinek egy szót sem szólsz.Még Jozónak sem. Az ügy teljesen titokban kell, hogy maradjon... A postafőnökrié is biztosított a teljes diszkréciójáról.,.a bárónő is... Pericné is..„ / jobbról be Aiabrosic / IX .jelenet. Aiabrosic, Vera, őrnagyné. Ámbrosic: Kezeit csókolom,őrnagyné nagyságos asszony...kezeit csókólom.

Hem zavarok? A főnök ur szépen kéri önt egy pillanatra...Igen fontos...Kezeit csókólom. Vera: Bocsáss meg, mindjárt jövök. /jobbra ki, utána Ámbrosic/ Őrnagyné: Kérlek, parancsolj.Majd várok. / cigarettára gyújt, beül a nagy karosszékbe háttal kertnek ugy, hogy az orvos és Kamilió beszélgetve jönnek a színpadon keresztül és nem látják./ X. jelenet. Orvos, Kami11;,őrnagyné. Orvos: Nagyon érdekes! Rendkívül érdekes, amit mesélsz.Pontosan igy képzeltem el majjjam is. Heme Bak a front szété esésének vitathatatlan jelei: ezek. Szociológiai szempontból vxszgálva, ezt mégis valami jobbnak kell követnie. Nincs visszatérés a régihez! Az emberiség mégiscsak halad - bár hullámzóan,hol emelkedik, hol pedig visszaesik, de mégiscsak előre halad! Ks most lássuk a naretérí fényképeket. Kamiilo: Mindent lefényképeztem! A rohamot, a sebesülteket is. még a halottakat is. A kamtinokban. élő részegeket pedig minden helyzetből. Lefényképeztem a katonát, akit büntetésből kikötöttek.öttót is lefényképeztem.Kz az utolsó képe. Ke beszéljen erről anyámnak. / az őrnagyné kinéz a karosszék támlája mögül, meggyőződik, hogy azok kimentek.Balról jön be Pribanic és Kugénia./