Feldmann, Miroszlav: A hátországban; Fordította: Áchim András; Q 662

Orvos: Klára: Vera: Orvos: Vera: Orvos: Vera: Orvos: Vera: Orvos: Vera: . Két lcöboentinkíjat« ».-ötször egymásután..» / "balról be Klára a kézimunkával,/ Parancsoljon, nagyságos asszony / átad,ja Verának a kézimunkát és gyorsan balra el / /mechanikusan köt/ S aztán reggelig virrasztottunk. Xamilló láza leesett és aztán végre elaludt. Az ember soha ne veszitse el a reményét, /újból eszébe jut/ Talán soha többé nem fogom őt se látni? Kaptam lapot Kamiilét<51. IIekem naponta ir: " Édesanyám, egészséges vagyok, kitűnően érzem magam. Remélem, hogy rövidesen saa- ^ badságra jöhetek... Tábori posta 360..." /feláll/ Rövidesen mindannyian hazajönnek. Nem mindannyian,doktor ur. Az én Ottóm a trientói temetőben fekszik,..legalább megegyszer láthattam fcolna, csak egyetlenegyszer! Harminc órát utaztam Trientóig. Az olaszok mintha szándékosan késtek volna. El tudja képzelni, milyen volt ez az én utazásom? Állandó aggodalom szorongatott, hogy nem találom életben, majd felosillant bennem a remény, hogy idén mégis láthatom... ügy tünt, hogy ennek az utazásnak soha nem lesz vége. Doktor ur, maga a barátom,- az egyetlen barátom, ugye kiönthetem a szivemet... /széket vész és közelebb ül Verához / Igen, beszéljen. Azon a reggelen, amikor a táviratot megkaptuk, én összevesztem a férjemmel. Ideges voltam,-Hand<5 félelem lappangott bennem, hogy valami történik. Rossz előérzet gyötört, Tudja, amikor Jozohoz férjhezmentem, tulajdonképen még gyermek voltam. Akkoriban érettségiztem, árvalány voltam.Szüleim már nem éltek és távoli rokonaimnál laktam. Ugy tünt, hogy a Josoval való házasságom megfelelő megoldás, Eleinte zavartalan volt minden...Megszülettek a gyerekek...Jozonak megindult az irodája.Elmerült á munkájában, a hiúságát legyező társadalmi kötelezettségeiben...És nekem napról-napra azt kellett tapasztalnom, hogy felfogásunk egyre jobban különbözik,lassan-lassan elhidegülünk. Hallgattam a