Feldmann, Miroszlav: A hátországban; Fordította: Áchim András; Q 662

Orvos: Vera: Orvos: Vera: Vo l« • a A fiaira gyerekek érdekében. S aztán jött es a háború frontra mentek Orvos: Igen," Vera... Vera: Joso lelkesedett, hogy fiai a frontra mennek, ügy érezte, hogy ez számára kitüntetés. A háború iránti lelkesedése mániákusan erősödött, az én magányom pedig egyre nagyobb lett...Meg tudja ezt érteni? Joso egyedüli gond' , ja a győzelem, én pedig állandó rettegésben éltem gyermeke életéért. Azon s reggelen mindezt a szemére vetettem, már nem tudtam tovább magam türtőztetni, aznap érkezett a távirat...Talán nem kellett volna Ilyen .kíméletlenül kimondanom az igazságot..«Hiszen ő Ls szerette Ottót. Igen, ő is szereti a gyerekeit, de a maga módján.Tulságosan befolyásolja őt a mi mélyen tisztelt Beregi őrnagy nénk. . .van neki s

rív3, s mégis felszínesen él... így van, cl ok cor ur. Mit tehetünk, az ember soha nem találja meg a teljes boldogságot«„.Kevéssel ls be kell élnünk...Van nekem _egy szívbéli jóbaráto^j mérnök az illető...nem a sors kegyelt

je.,.Szüleit soha nem ismerte. Éhezve tanult..«Mindig & családi élet melege után vágyódott, s amikor megtalálta azt az asszonyt, aki mindent jelentett számára, már késő volt. Az asszony már máshoz tartozotto.«Érzéseiről soha egy szót sem ejtett... Szegény feje boldogtalan,de éi... /csodálkozva/ és megrendülten megfogja a kefcét/ Közel áll hozzám a sorsa. Sok mindent köszönök neki... A legnehezebb perceimben mellettem állt, mint most isi kedves mérnök ur. -- / az irodából hallatszik Goranin hangja / Orvos: /feláll és visszateszi a széket a helyére / ügy hal—. lom, Jozo hazajött. ' Vera:• ' /feláll/ Menjünk fel. Nem szeretnék most talál. kőzni vele;,., fáradt vagyok,../ felmennek az emeletre/ * Orvos: ' Most egy kicsit lefekszik, pihennie kell, utána majd. újból lejöhet..., IVc jelenet, Goranin, Ambrosío. A színpad egy pár pillanatig üres, jobbról jön Goranin világosszürke ruhában, fekete karszalaggal.Kezében 3