Pogogyin, Nyikolaj: Amikor lándzsát tőrnek; Fordította: Áchim András; Q 661

20J

At Miért ill ma roöasul? ötévi munka és micsoda munka! iokolian megdől;oz

tunk érte. /az ajtón aOpOó&fc nélkül, hevesen beront Trjufelev./ TRJUF LlVt Booeáaat, asszony tárnak, oeaR semmi ceremónia! /.Viegtörli a verítéket a homlokán./ Csak ugy tajtéKiom a dühtől. Hallották? Nem? Hit akkor idehallgassanak! Ceebakov megbukott. Bem értették meg. Nem értékelik a munkijít. Js&k egyesegyedul én merészkedtem védelmére kelni és feloldani a nyáresti légkört* /Zoj .hoz/ Most mondja meg Oseoznokova, nem én volt-m az első ember, aki mir egy évvol ezelőtt felkereste őt... ügy mentem hozzá, int ujitó -z ujitóhoz. /Zoja hallgat./ elmentem hozzá, vagy nem? ZOJAt ki. TRJUF; LEV» ía erre mit mondott? SO^At Nem emlékezem* Mit tudom én? Lemmit ee tudok. TRJUF-UVl Semmit sem válaszolt, elütés it ott* •• ocaegg mo. t, amikor "tgyvidui maradt, rajtam klvUl aenk- nem cletett a aegitaégére• FZOFJA GEOKGIEVNA» Jakov retrovios, inkább azt mondja el, hogy mi történt ott? TRJUPELÜV* rnmi előrelátható volt és amit gyökerében kellett volna elfojtani, í ZOPJAi A* végül i£ mi történt? TRJTJFHLE?» Nem ••mi'*, hanem eeami... "S.kat ak^rt a szarka...• ez az egész eredmény, 'rti? SZONJA GEOHGILVi De borzasztó! TRJUFEL V» ta én volt-4a aa egyetlen, aki feloldotta a fojtogató légkört. 4ég meg is tapsoltak*