Gorcsakov, Nyikolaj: A színházi előadás rendezése; Q 603

- 33 replikát intézte, szintén a maga módján fogja fel a gondolatot; amelyet csak éppen az imént közölt vele a társa. Következéskép ő is reagál, A két cselekvés összeütközéséből vagy egybekapcsolódásából /amelyeket a szinészek a szöveg logikai és psziehologiai elemzésének eredményeként állapitanak meg/ alakul ki a cselekvés és az ellencselekvés a színdarabban. A rendezőnek gondosan kell ügyelnie, hogy a szinész ne csupán a darab szövegét mondja a társa felé, hanem ugyanakkor hatással is legyen a társára. /miikor a szerző a darab szereplőivel a szöveg elemzésén dolgozik, gyakran beszélget velük ennek vagy annak az eseménynek szövegmélyéről. Szövegmélyen azokat a gondolatokat és érzéseket értjük, amelyeket az adott pillanatban /gyakran nyiltan ki sem mondva/ átél valamelyik szereplő személy. A szövagmélye határozza meg a szerep egész belső életét"... amely szüntelenül folyik a szöveg szavai alatt, állandóan bizonyítva és élénkítve aszókat... A szövegmélye az, ami a szerep szavainak mondáséra késztet bennünket." A szövegmélyét éppen olyan gondosan kell elemezni, mint magát a szerep szövegét, mert gyakran a szerep fontos értelmi központjait, csomópontjait határozza meg. A szövegmélyén kivül, amely mindenkor egybeesik a szereplő személy belső cselekvésével, az egyes mondatoknak is megvan a maguk szövegmélye. Milyen kölcsönhatásban van a szövegmélye a tényleges, a kimondott szöveggel? A szinpadon, akárcsak az életben is, gyakran előfordul, hogy az ember nem azt mondja, amit gondol. Különösen gyakran történik meg az ilyesmi akkor, amikor felindult az ember, amikor nem találja meg a megfelelő szavakat, vagy amikor rejteni akarja a gondolatait, szégyelli magát, vagy esetleg a másikat akarja rákényszeríteni a beszédre. Ilyenkor a néző a szinész tulajdonképeni mondanivalóját csak abból érti meg, hogy ejti ki a szinész a mondatot, a hanghordozásából, vagy gesztusaiból. És valóban, minden egyes mondat, sőt minden egyes szó is a kimondásának körülményeitől függően egészen másképen, eltérő értelemmel ejthető ki«,. Tegyük fel, hogy a szindarabban ez a replika szerepel: "Nevetséges!" Ha azon személy részére, aki a "Nevetséges!" szót kiejti, valóban nevetséges az eset, akkor ninós szövegmélye. Ha azonban a sző kimondásával a szereplő egy fogalim elitélését, elutasítását akarja kifejezni, akkor a "Nevetséges!" szóhoz a következő rejtett sorokközötti értelem, szövegmélye járul: "rossz", "helytelen" "felháboritó". Egyes esetekben könnyű, máskor pedig nehéz megtalálni a szövegmélyét. Megtalálásához a színésznek és a rendezőnek egyaránt értenie kell. Sztanyiszalvszkij: "A szinész munkája". 1/3984. - Pné