Gorcsakov, Nyikolaj: A színházi előadás rendezése; Q 603

12 Szafonov kapitány megható egyszerűséggel fordul a szeretett kislányhoz, amikor veszélyes felderitésre küldi őt: "Szafonov: Nos, mit szeretnél hallani tőlem buesuzóul én kis mezei harangvirágocskám?" Valja: Mondjál bucsuzóul valami szépet Szofonovios, ugy félek ma valamitől, de azért ne aggódjál, mert csak egy ici-picit félek... Szafonov: Mondjak valami szépet... A revolvert magadhoz vetted? Valja: Nem, nagyon nagy.., Szafonov: Itt az enyém /átadja a kis Browningját/, Valja: Köszönöm" A drámairó ezzel a kis részlettel talán minden szónál jobban jellemezte Szafonov gondoskodását a neki kedves kislányról . Ugyancsak szokatlanul egyszerű és őszinte Valja válasza Szofonovnak, a hazáról feltett kérdésére: "Valja: De tudja-e Ivan Nyikitics, mind azt mondják: a haza a haza. És alighanem mindnek valami nagy van a szeme előtt, amikor ezt mondja. Nekem nem. Nálunk Novo-Nyikolajevszkban van a falu végén egy kunyhó, meg kicsit odébb egy patak és két nyirfa. Hintát kötöttem én a két nyirfa közé, Ha nekem azt mondják: a haza, én mindig erre a két nyirfára gondolok. Talán ez nem jó? Szofonov: De jó..." i A mélyen tartalmas drámai anyag segiti elmondani nekünk a szinpadi művészet alakjaiban a szovjet ember magas lelkiségét és a szovjet hazafiság mindent legyőző erejét. A darab és a szerepek kidolgozásakor mindenekelőtt a szerzőhöz fordultunk, A bennünk felgyülemlett kérdéseket feltettük neki és a szinpadi feladatok eldöntésekor a kapott válaszokból indultunk ki. A kérdések a legkülönbözőbb jellegűek voltak. Vonatkoztak a darab eszméjének értelmezésére, az egyes eseményekre, vagy a cselekvő személyek jellemére. És mind természeteset! egy célt követett: - hogyan lehet a szinpadi művészet eszközeivel jobban bemutatni a szovjet emberek patriotizmusát és határtalan szeretetét a Haza iránt, A szerző érzéklése attól függ, 1/3984. - Pné