Gorcsakov, Nyikolaj: A színházi előadás rendezése; Q 603

- 11 Különösen fontos jelentőséggel bir a szerző érzéklése, az alkotó szándékának a megismerése napjainkban, amikor a drámai mü a mai idők eredeti valóságát tükrözi vissza, 1941. telén, mikor a fasiszta bitorlókra Moszkva alatt az első megsemmisítő osapást mérték, találkoztam Szimonov költővel. Néhány napra érkezett Moszkvába, Telve volt benyomásokkal, melyeket, mint haditudósító, a különböző frontokon végzett utazásai alatt szerzett, Szimonov elbeszélései érdekesek és elragadóak voltak. Beszélt a szovjet "Magas Észak" nagyszerű embereiről, a Halász félsziget bátor tengerészeiről, Ukrajna és a Krim traktorista lányairól, akik a háború napjaira a traktorokat katonai gépkocsikkal cserélték fel. Mesélt Valja Anoscsenkóról, egy egyszerű, kedves lányról, bátor felderitőről, elmesélte, hogyan ment felderítésre Globa az öreg katonai felcser, "És mi lenne, ha mindezeket egy darabba foglalnám öszsze - mondotta váratlanul Szimonov, - talán nem is lenne rossz darab belőlük. Mi?" Ezek a szavak elegendők voltak nekem ahhoz,hogy Szimonov elbeszélésének gazdag anyaga képzeletemben megjelenjen a szinen. Néhány hónap multán, a szerző és a Moszkvai Drámai Színház kitartó, nehéz, de szokatlanul szerencsés művészi munkájának eredményeképen a nézők láthatták Szimonov "Orosz emberek" oimü darabját. Sok nehézséget kellett a rendezőnek, a színészeknek és a díszlettervező művésznek az előadás kidolgozásakor leküzdenie, Minden esetben irányított bennünket a szerző érzéklése,- az a törekvés, hogy a lehető legmélyebben behatoljunk a szerző művészi elgondolásába, A rendező olyan világos alakokat keresett, amelyek teljességgel kifejezik az egyszerű szovjet emberek férfiasságát és szilárdságát a nehéz megpróbáltatások napjaiban, "Tudod te Globa, hogy milyen ez a háború?" - mondja Szofonov kapitány, a darab hőse. - "Ez egy olyan háború, hogy már azt hiszed, hogy nincs senkinek ereje ós egyszer csak valahonnan mégis felbukkanj gondolod, hogy nincsenek már emberek és egyszercsak hozzádjönnek; ugy gondolod, hogy már magadban sincs erő arra, hogy előre menj, de feláll3Z és mész..." Szimonov a hőseit a hadmüveletek és a rövid pihenők alatt is azokban a röpke pillanatokban rajzolja meg, amikor az emberek egymás iránti érzése különös melegséggel és emberiességgel jelenik meg, 1/3984. - Pné