Gorcsakov, Nyikolaj: A színházi előadás rendezése; Q 603

- lo beszél róla: "kása", "pép"« Zahar Bargyin beszédstílusára rendkívül jellemző a kérdő hanglejtések sokasága« Zahar sem bizonyítani, sem felkiáltani nem akar, előnyben részesiti az óvatos kérdezősködést« A kérdés neki - csak időnyerés, hogy meggondolja, mit cselekedjék. De a kérdő hanglejtések ezen özöne, annak a mértéke szerint csökken, ahogy az élet parancsolja, pontos választ követel Za hartól: kivel van, kinek az oldalán, miért ós ki ellen harool? Ugyanezzel a világos, kifejező beszéddel jellemzi M. Gorkij darabjainak más szereplőit is« A drémai műben a nyelv szerepe különös jelentőséggel bir ma, mikor a marxi-lenini tudomány kincsesházát Sztálin elvtárs "Marxizmus és a nyelvtudomány kérdései" cimü felbecsülhetetlen mun kajával gazdagította, "A hangnyelv vagy. szónyelv - irja Sztálin elvtárs volt mindig az emberi társadalomnak egyetlen nyelve, amely alkalmas volt arra, hogy az emberek érintkezésének teljesértékü eszköze legyen, ...A hangnyelv az emberiség történelmében azoknak az erőknek egyike, melyek az embereket segitették, hogy az állatvilágból kiemelkedjenek, társadalomban egyesüllenek, kifejlesszék gondolkodási képességüket, megszervezzék a társadalmi termelést, sikeres küzdelmet folytassanak a természet erői ellen ós eljussanak a haladás mai fokára." Sztálin elvtársnak az utalása az ember gondolkodásának a folyamatáról és a nyelv szerepéről a társadalomban, a legértékesebb anyag, melyet a drámairó, a szinész és a rendező követhet a napi alkotó munkájában. Nyemirovics-Dancsenkó mindig hangoztatta, hogy a szin ház arculatát az határozza meg, hogy a drámai mü kidolgozásakor mennyire tárja fel a drámairó művészi sajátosságait, A^szinésznek és a rendezőnek elsősorban azt javasolta, hogy a szerző ezen sajátosságaiba, a drámairó nyelvén keresztül kell behatolni. Nyemirovics-Dancsenkónak, Trenyov "Ljubov Jarovaja", Gorkij "Ellenségek", Csehov "Három nővér", Leonyid Leonov "Polovosáni kert" cimü darabok próbl_ról felvett gyorsirási jegyzeteiben sok megjegyzés maradt hátra, melyekben a szerző helyes érzéklése szempontjából a szerző nyelvének jelentőségéről beszél /hogy a szinész és a rendező mélyen értse a szerzőt./ A szerző érzéklése megteremti azt a légkört, amelyben a rendezőnek és a szinészeknek az adott darabon végzett munkája kell, hogy Lefolyjon, A szerző érzéklése a rendezőt és a szinészeket a valóságnak a darabban leirt oly igazságos és reális érzéklésével tölti meg, mely a szinészeket és a rendezőt ezer és ezer láthatatlan szállal fűzi a szerzőhöz és a korhoz. 1/3984. - Pné