Bereczky Erzsébet-Gláser Magdolna-Szőnyi Sándor: Színház- és drámatörténeti jegyzetek; Q 558
- 24 A kor nagy esztétája, Aristoteles , aki a nagy drámaírók darabjait és a színpadi előadásokat tanulmányozva, lényeges megállapításokat tett mind a műfajokra, mind az előadásokra nézve. Mindezt összefoglalóan megirta "Poétika" cimü müvében. A Poétika eredetileg két könyvből álkfct, de ránk csak a második része maradt. jSbben az általános részt, - művészet-elméletet- valamint a tra édia és az eposz elméletét olvashatjuk. Az elveszett kön,v a komédiát és a iambos költészetet tárgyalta. A Poétika kis terjedelmű, de mélyen átgondolt alkotas. A fejtegetés során érinti az esztétika éa a művészetelmélet alapkérdéseit! & m v szetek eredetét és osztályozását, a művészet éa a valóság viszonyát, az esztétikai érzék lényegét, a szép fogalmát, a művészi rfcékelés elveit és a müv .szét különféle fajainak jellegzetességeit. A Poétika le fontosabb része a tragédiáról szól. Aristoteles a tra :édiában hat alkotó elemet különböztet meg, amelyeket jelentőségükhöz képest a következőképen osztályoz! mes , jellemek, gondolatok, szóbeli kifejezés, zenei kom. pozíció, színpadi kiállítás. A mese, a tragédia alapeleme, mintegy a lelke, tanítja Aristoteles. A jellemek csak a cselekmény utján ábrázolhatók. A mese le yen zárt, egységes, könnyen átte inthető, terjedelme pedig meghatározott. A tragikus szereplő jelleme pe legyen köznapi, legyen nemes, természetes és következ tos. Aristotale3 Poétikája sok évszázadon át felülmúlhatatlan maradt, minden korszakban igen nagy hatása volt. Sgyes tételei mindmáig érvényesek. A konédla. A komédia, a görög dráma másik ága| jóval később nyert Athénben hivatalos elismerést, mint a tragédia. Ha végigtekintjük a komédia kialakulását éa történetét)azt latjuk, hogy más társadalmi szükséglet hozta létre mint a tragédiát.
